Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Toroczkay András: A; Augusztus 8-i álom; Képvisel; Ildi álma; „But we all shine on” (versek)
56 és örülök is, mert tudom, hogy A már nem él, és jó vele beszélgetni, látni őt. Képvisel A milyen jó országgyűlési képviselő lett volna a nyolcvanas években. Talán gazdagok lennénk most. Talán még mindig élne. Csak sajnos volt egy doppelgängere, aki ugyanolyan jó országgyűlési képviselő lehetett volna a Párt szerint. És most ő gazdag, és most ő él. A-t ismerve mi nem lettünk volna gazdagok úgy sem. És ugyanúgy meg is halt volna, gondolom. A nem volt korrupt, mint mondjuk én. Csak egyszer csalt szerintem, mikor azt akarta elérni, hogy B-nek hívják a testvéremet, amit csak ő szeretett volna a családban, és azt indítványozta, írják le mindenkinek a javaslatát (ő készségesen vállalkozott a feladatra), aztán beleteszik a cetliket egy kalapba, és majd onnan kihúzzák. Még húzni sem ő akart, hogy a csalás látszatát is elkerülje. Nem is kellett neki, mert mindegyik cetlire ugyanazt írta. A is sokszor került a közelébe, hogy magasabbra jusson. De valamiért az utolsó pillanatban mindig máshogy alakult. A TSZ után képviselő lett, területi. Sajtok, könyvek, konvektorok, légypapír, bármi. Mindig büszke voltam rá. Majdnem mindig. Megtalálni az utat, megtalálni a hangot, ebben volt a legjobb. Mindig jó hallása volt. Még mindig jó hallása van. Nekem nincs annyira jó fülem, mint neki volt, de őt látom, mikor tükörbe nézek, és őt látom akkor is, mikor B-re. Ildi álma Apa velünk van egy nagy bulin. Fehér pólóban sztorizgat, cigizik. Kezében hűvös sör, jól érzi magát. Amilyennek látni szerettem apát mindig is.
