Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Toroczkay András: A; Augusztus 8-i álom; Képvisel; Ildi álma; „But we all shine on” (versek)
55 Augusztus 8-i álom A B-től jövünk a körút felé valahogy. Én, M, T, vagy a testvére. M-nek sok gyereke van, két évvel fiatalabb nálam, azt mondom, ha annyi idős lennék, mint ő, sok gyerekem lenne. Azt válaszolja, nagyon szeretné, de a nagyszüleink a gyerekre voltak rápörögve, minél több legyen, meg felnevelni, ez volt a legfontosabb. Nem értem az összefüggést, de ráhagyom. Vigasztal, érzem. T, vagy M testvére kéri, kísérjem el a Ny felé, de azt mondom, B jön, megkérdezek tőle valamit, igazából nem akarok leválni, ez ürügy, apával akarok lenni, mert a 32-esek terénél A-ék is ott vannak, ott lesznek, épp akkor érnek oda, nincs megbeszélve. A bonyolult zebrán futunk össze, az autók hajtanak, sűrű forgalom, az eső esik, majdnem nem, de végül mindenki átér, előbb A-t ütik el majdnem, aztán A üt el valakiket majdnem, először gyalogos, a következő pillanatban vezet, a teret nem hagyjuk el valamiért, ott csoportosulunk, mi a jelentősége, megfejthetetlen. Velünk van G is, ősz a haja, gyászol, nem A-t, mert A él, akinek meg A-t kellene, vagy ápolnia, azt érzem, de nem foglalkozik ezzel, jó kedve van, harsány, valami hétvégi meccsről beszél, de nem kézilabda, amerikai foci, lelkes, ő is játszik, dicsekszik, kérdem, nem lesz baj a térdével, mintha kötelessége is lenne beállni játszani, de látom rajta, hogy nem lehet eltántorítani, szurkolói lázban ég. Vegyesek az érzéseim: örülök, hogy örül, de azt is érzem, gyászolnia kellene, rosszul kellene éreznie magát, miközben A nem is biztos, hogy meghalt, de biztos, hogy meg fog halni, ahogy mindannyian biztos, hogy meg fogunk halni,
