Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 3. szám - Toroczkay András: A; Augusztus 8-i álom; Képvisel; Ildi álma; „But we all shine on” (versek)

54

Toroczkay András

A

Annyi minden kezdődik A-val, ami jó. Anya, apa, én. Szeretem B-t is. Szívesen lennék ő, de mennyire jó mégis A-nak lenni.

Senki mást nem hívnak A-nak.

Senki nem hív A-nak. Csak ha mérgesek. Mindig büszke voltam a nevemre. András, András

a kis töke hangyás.

Ezt mondogatta K papám, talán ő találta ki. Rákeresek, és elfelejtem, hogy jutottam a taxonómiai oldalakig.

Talán K papám szerettette meg velem a verseket.

A hangyák a bőrömön – elképzeltem őket a fütyimen

mászkálni. Olyanok, mint a mákszemek. Mint a mákos bejgli,

amit K mama sütött. Mekkora pazarlás,

hogy csak néhányan tudjuk ezt, hogy milyen

mákos bejgliket sütött mama. Emlékszem, hogy kiabáltam,

hogy kész vagyok, miután kijött belőlem a szürke szardarab. Kergetőző hangyák a bekapcsolt tv-ben, amiben nem volt adás.

Mikor először rájövök, másokat is hívhatnak A-nak. Hogy másoknak is lehet nagymamája, nagypapája. Anya szülei, apa szülei. Milyen furcsa, hogy nekik nem az én nagymamáim és nagypapáim a nagymamái és nagypapái. Arany, aszalt, atlasz, alma, antracit, auróra, alkonyat.

Az első betű, amit megtanultam leírni, és elolvasni. Alef. Alfa. Alf. Adolf. Alíz. Angyal.

Mindent az A-hoz képest tudok. A legszebb betű az A. Nézem a hangyákat egy papírlapon.