Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Jónás Tamás: Kívülálló (regényrészlet)
53 tudsz mérlegelni. Ott és akkor és akárkit meg kell hágni. És én meg is tettem volna, ha Tilda nem marad mellettem és kínálja testét olyan szolgálatkészen, ahogyan egy előre és jól fizetett prostituálttól sem illene elvárni. Aznap éjjel akárki, aki kíváncsi az ilyesmikre, minket láthatott a tengerparton bagzani. Szép naplemente volt mögöttünk, lehetett élvezni. Viszont megszűnt Tilda haragja. Láttam, amikor átcsapott félelembe, és azt is, amikor ez a félelem hirtelen felreppent, mint egy galamb, a tekintete kiürült, addig mélyen egymás szemébe néztünk, némán könyörögve várt, hogy újabb és újabb hullámokban öntsem bele a gyönyört, és én megszédülve sétálgattam a szemében, egyre sötétebb erdők mélyében tévedtem el, felváltva, másodpercről-másodpercre élveztünk el, ki akartam mondani, hogy szeretlek, de nem volt rá alkalom, barbár dolog lett volna, hiszen folyamatosan azt zuhogtuk egymásnak, kizárva a világot, a közelünkben sétálgató párokat, a felnevető részegeket, és a kiürült tekintete jelezte, hogy most már nem egymással foglalkozunk, hanem a világgal, és a világ azt akarja, hogy: – Élvezz belém! Újra és újra beleélveztem, és azzal a tudással, amit gyerekkoromból hoztam magammal, hogy verések, kínzások idején is tudok figyelni másra és mindenre, visszaloptam magam egy mondat erejéig a józan világba: – Gyereket akarok! A vaginája, méhe összerándult, majd hirtelen kinyílt, kínálta magát, szélesebbre tárta alattam a lábait, már csak nő volt, anyag, leendő anya, nem találtam életet a szemében, csak a csípőjét emelte magasabbra, hogy jelezze, vár, jöjjek és legyen meg az akaratunk. A nyakát szívva ernyedtem el, és megnyugodtam, hogy végre ő is elfáradt, csillapíthatatlannak tűntünk addig mindketten. De nem bírtam magam belőle kivonni, a fülcimpáját szopogatva ejtettem a feje mellé a fejem, és éreztem, hogy ő már a csillagokra hunyorog, hamarosan el is fog aludni. Hogy ne kelljen ezt a békét megzavarnom, lassan, hogy hosszan tartson, és hogy jelezzem, ez még a szeretkezés része, minden szerelmembe belevizeltem. Akkor éjjel utoljára ettől is elélvezett. – Kislányunk lesz – mondta tárgyilagosan, az anyák rémisztő magabiztosságával. Életemben először hálás voltam, hogy megszülettem. Akkor vettem észre, hogy Kund végig mellettünk ült, tisztes távolból vigyázott ránk önkívületünkben. Amikor megérezte nyugalmunkat, megrázta magát, szárnyait kitárta, csapott néhányat, és lassan, hang nélkül elrepült. Már magasan szállt, amikor felismertem, hogy valójában apró sárkány. Távolról ránk vicsorított.
