Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Jónás Tamás: Kívülálló (regényrészlet)
50 hogy a feladatom felénél tartok csupán. Vérpecsétek az ágytakarón. Megszabadulni attól a lánytól, akinek szerelem nélkül vetted el a szüzességét, az az igazán kegyetlen feladat. Megharagudtam a törékeny lányra. 24. A bánat vagy bizonytalanság legkisebb jelét sem mutattam. Minden napot telezsúfoltam újdonsággal és örömmel, szerettem volna, ha Bence azt hiszi, a jövő csak gazdagabb és a világ nyitottabb lehet annál, amilyen addig volt. Minden nap nekivágtunk a tengernek. Úgy kóboroltunk a szigetek között, mint ismerős erdőben tisztásról tisztásra. Indulás előtt azért nézegettük egy rövid ideig vázlatos térképünket, mégis milyen területeket fogunk bejárni, de a nyílt vízen nem sok hasznát vettük, csak az ösztöneinkre hallgatva irányítottuk a hajónkat, többnyire jó eredménnyel. Ha azonban besötétedett, és nem láttuk többé a távoli hegyeket, csak a fényes halászhajók adtak némi támpontot, és mindig jó stratégiának bizonyult, ha távolodunk tőlük. Kivéve egyetlen éjszakát, amikor vihar szakadt ránk, olyan váratlanul és erősen, hogy képtelenek voltunk felidézni, merre is hagytuk magunk mögött legutóbb a partot, ahol hosszasan nevetgéltünk, táncoltunk és fagyizgattunk az önfeledt, karneváli forgatagban. A számolatlanul fogyasztott travaricák megtették hatásukat, mindannyian részegen kapaszkodtunk az egyre hánykolódó bowriderben. Az ég ránk ereszkedett, és erős széllel verdeste arcunkba az egyébként langyos csapadékot, mintha jó szándékú, ám kegyetlen szüleink verdestek volna minket pofon. Lehó kitartóan, magabiztosságot színlelve kormányzott, bőgött a motor, ami rossz jel volt, egyre ritkábban volt meg a megfelelő merülésünk, alig haladtunk előre. Ilyenkor megállni éppen olyan hibás döntés, mint előre menekülni. – Eltévedtünk – kiáltotta végül, amikor azt találgattuk, vajon az egyre sűrűbben lesújtó villámok közelednek vagy távolodnak. Bence félt a legkevésbé. – Ha a vízbe csap a villám, a halak meghalnak? – kérdezte hangosan, Lehó is meghallotta, el is engedte rögtön a kormányt, hátrafordult, milyen érdekes kérdés, ő sem tudja a választ, és hangosan gondolkodni kezdett, vajon a víz ellenállását figyelembe véve... – Lehó, bazmeg, haladjunk! – Eltévedtünk – ismételte meg mosolyogva és azzal a hangsúllyal, hogy már úgyis mindegy. – És már egy órája tankolnunk kellett volna. Egyikünknek sem esett jól ezt hallani, még tiszta időben, józanul is kihívás volt a tankolás, még úgyis, hogy pontosan tudtuk, hol a töltőállomás, akkor azonban azt se tudtuk, jobbra, balra, előre vagy hátra kellene mennünk, a vihar egyre erősö-
