Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 3. szám - Jónás Tamás: Kívülálló (regényrészlet)

45

– Lakókocsiban, barátokhoz megyünk.

– Bence már tud úszni, de figyelj oda rá, hogy ő is hajlamos a fülgyulladásra. Emlékeztesd rá, hogy ha úszik, fújja ki a levegőt, az orrán keresztül néha felszippant egy keveset, és olyan az arcberendezése, mint neked... Csomagolok svédkeserűt is, azt engedi a fülébe tenni – előző nyáron ők már jártak az Adrián. – Szereti a tengeri herkentyűket, de halat én még nem engedek neki egyedül enni. Mennyi ideig maradtok?

– Nem tudom.

– Három hét múlva el akarom vinni a nagyszüleihez.

A te szüleidhez, az enyémeket leszarjuk, gondoltam magamban, dühös voltam Julira, hamisnak találtam az együttműködését, még elevenen élt bennem a jelenet, ahogy hátratett kézzel közeledik felém, majd előránt egy kést, hogy belémszúrja. Akkor még éppen szabadulni akart tőlem, és ha nem tűnik fel Tilda, nem is torpan meg egy-két évre. Aztán én, aztán ő, mindig egymást váltva. – Át kellene gondolnunk ezt az egészet... – úgy éreztem, ez a nyaralás Tildával és Bencével végleges lépés.

– Mondtam, hogy majd én becsomagolok neki.

Leszögeztem Lehónak, hogy a fiam előtt nem szívunk semmit. Szigorú szabály volt, de elsőre elfogadta. Ő is izgult, nem volt gyakorlata a gyerekekkel, szeretett volna felelősségteljesnek tűnni Kata szemében. Akkor még nem tudhatta, hogy az sem lesz elég, hogy megtartsa. Csónakkal jöttek értünk, a poggyászainkat nem hagyták cipelni, és rögtön egy eldugott kikötő felé vettük az irányt, ahol pihenhettünk a friss tengeri szélben, Bence jégkrémet kapott, én egy pikoló sört, helyi íz, Tilda egyelőre nem bukkant fel. A közelben volt a kemping, ott készülődött, sejtettem, hogy túlzott izgalommal, még nem találkozott a fiammal. Bence pár perc üldögélés után ki is pihente magát, szaladt, hogy felfedezze a környéket, felkapaszkodott a közeli dombra, hogy szemügyre vehesse a távolabbi, apró szigeteket. Lehó utánaeredt, túlzottan féltette. Amikor Tilda végre megjelent, szélesen mosolygott, de nem mert hozzám érni, most akkor mi legyen, Bence előtt titkolózni kell, kérdezte. Egy ideig, válaszoltam, elmondom neki, mi a helyzet, mihelyst lehet, de nem lesz könnyű. Bence még a válásunkról sem tudott akkor semmit. Magammal vonszoltam Tildát a komfortos, tiszta mellékhelyiségbe, hogy szétcsókoljam, megvetkőztessem, nehezen türtőztettem már akkor magam. Eleinte óvatosan csókolt vissza, gyötörte a lelkiismeret Bence miatt, de hamar úrrá lett rajta a vágy, és mindenemet akarta. Lehót figyeltem, amikor visszaérkeztem, már az asztalnál ültek Bencével újra, visszahozta, amin a fiam meglehetősen fel volt háborodva, tízéves volt, de még ilyen korlátozással nem találkozott, gondosan ügyeltünk Julival a szabadságára. Lehó tudta, mi történik, miért tűntem el Tildával, s jövök vissza egyedül, az érdekelt, képes-e