Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Jónás Tamás: Kívülálló (regényrészlet)
44 Szégyenkezve bólintok, hogy igen, megfogtam a kezét, jólesett egy ismeretlen kezet megfogni, feküdni mellette a földön, és az alkalmas időben megcsókolni. – Mit rontottam el? – Semmit nem rontottál el – megijeszt, hogy ilyesmiket hazudok, az igazságnak most semmi értelme, olyan felelősségeket rakna rám, amelyeknek nem tudok megfelelni, most egyedül az önzésnek van értelme, készülök még pár üres, nyugtató mondatra, de a szőkében felébred az öntudat, belép a lépcsőházba, és becsapja maga után a kaput. Várok egy-két percet, hátha visszajön rámolvasni a bűneimet. Előveszem a telefonom, és felhívom Tildát: – Rendben, utazzunk a tengerre! De viszem a nagyobb fiamat is. Azonnal beleegyezik, lelkesen megköszöni, szeret. A Vörös Postakocsi bejárata mellett álltam, étterem. Elméláztam, hogy legutóbb a fiammal jártam itt, az öccse tüdőgyulladással éppen a kórházban volt, az anyja mellette, lassan egy hete voltunk otthon kettesben, éttermekbe jártunk enni. Előző nap a Burger Kingben, de mindketten hánytunk utána, normális, az otthonira leginkább emlékeztető ételekre volt szükségünk: leves, tészta, hús, savanyúság, desszert. Bence nehezebb ételeket rendelt, mint én, de nem ette meg, becsomagoltattam, haza vittük. Szerettem volna kényeztetni, de nem volt a dologban gyakorlatom. Az engedékenység tűnt a legpraktikusabb viselkedésnek, de az is csődöt mondott, hétévesen az ember még nem tudhatja, mi a hasznos neki, azzal a szülőnek kellene törődnie, hogy a gyerek azt hajthassa, ami kellemesnek tűnik számára. Pár nap után erre Bence is rájött, örökre óvatos maradt. Amikor hazaértünk a Vörös Postakocsiból, rögtön felhívtam Julit, hogy elsoroljam neki, miket evett Bence, vajon nem túl nehéz-e újra neki ez a menü, adjon tippeket, miket vegyek, Mild Hohes C, kevés csoki, szereti a nyers vörösrépát is, és legyen otthon paradicsom, uborka, sonka, friss zsemle, borsmenta- és kamillatea. Elképzelhetetlen volt, hogy mi két év múlva elválunk. Szerettem volna felhívni Julit újra, hogy mondja el, miket kell vinnem Bencének egy tengeri útra, de egyelőre abban sem voltam biztos, hogy elengedi velem. – Mi az, hogy nem engedi el, az én fiam is! – Parancsol az úr valamit? – megszólított a pincér, hangosan mondtam ki a gondolataim. Juli otthon zavartan hallgatta végig a mondanivalómat, nem tiltakozott, magától ajánlotta fel, hogy becsomagol Bencének. – Tilda is ott lesz? – Igen. – Hol szálltok meg?
