Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Jónás Tamás: Kívülálló (regényrészlet)
43 Jónás Tamás Kívülálló1 22. Lassan hozzászoktam, hogy a nyár nem csak a kihasználhatatlan szabadság unalmas ideje. Elfogadtam, hogy nem muszáj szegénynek maradni. A munkát néha jól megfizetik. Lehet a gyomrot kímélni, csak annyit kell enni, amennyi jólesik, nem kell a tányért kiüríteni. Szabad elvágyódni, és kifejezetten hasznos néha azzal tölteni az időt, ami haszontalannak bizonyul. Tíz éve apa voltam már, amikor először tűnt jogosnak és szégyenkezés nélkül megfontolandónak a kérdés, hol töltse az ember a nyarat. Az erdőket akkor már kerültem, ahogy a mélyebb önismeretre törekvő ember a tükröket. Idegen kalandokra volt szükségem, hátat fordítani rokonságomnak, hogy belekóstolva az édesnek bizonyuló ismeretlenbe, lényegében lássam meg a tőlem örökre elidegeníthetetlent. Gyanakodva a feketékre, a barnaság otthonos nyugalmát visszavágyva ilyen időkben lesz a férfi szerelmes holmi bágyadt szőkébe. Valódi szenvedélytől mentesen simogatja arcát, vizsgálgatja pihéit, közös jövőt hazudik maguknak magában, de csók után megszólalván mégis csak ragaszkodik az igazsághoz: – Elmegyek, és nem jövök vissza többé – lehajtott fejjel vágyódunk ilyenkor valami szívből jövő botrányra. – De már szabaddá is tettem neked az egyik szobát. – Külön szoba? Még gyerekeknek is fölösleges, ha engem kérdezel. – Úgy értettem, ahol zavartalanul dolgozhatnál, természetesen közös lenne a hálószobánk. A Ráday utca közepén, kapuban állunk, a szőke lány szeme bepárásodik, sejti, hogy többé nem megyek fel vele a lakásába, bosszant a szelídsége, könyörögne, de ő annál sokkal fegyelmezettebb. – Azzal a lánnyal fogsz összejönni? – kérdezi tipródva. – Nem azzal – szerencsére nem kérdezi meg, hogy akkor kivel, bosszankodom, hogyan lehet valaki ennyire életképtelen. – Ki volt az a lány? – Nem tudom, akkor találkoztam vele először. – De a kezét fogtad. ▼ 1 Regényrészlet
