Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)

41

Mikor szerelmét elvesztette

Búban úszik, gondban habzik életem,

mert megőrült teérted az én fejem.

Ellenségem lett nekem a szerelem,

teéretted vágyni immár gyötrelem.

Búsulásom napról napra öregszik,

fájdalmamnak mértéke csak növekszik.

Döglött lettem, döglött még a lelkem is,

csalódásom a poklok mélyére visz.

Nyugvóhelyet, segítséget nem lelek,

föld színére lépni immár nem merek.

Mert az van az én arcomra ráírva,

őt gyötörte meg a szerelem kínja.

Búcsú a hitvestől

Drága jó szerelmem, életem világa,

minden régi napnak ragyogó villáma,

gyönyörűségem és titkaimnak társa,

isten legyen hozzád életemnek tápja.

Ha én gyarlóságból valamit vétettem,

Nemszeretett dolgot kedved ellen tettem,

bocsáss meg most nekem, hadd nyugodjék testem,

ne késleltess engem, mert már útra keltem.

Magadra maradtál, segítsen az isten,

ahogy mikor éltem, megsegített engem.

Kedvben és örömben sose maradj tétlen

én is akkor leszek boldog, fent az égben.