Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)
40 Jaj, én szerencsétlen Jaj, én szerencsétlen, ó, én boldogtalan, mint megcsalám magam, Erdődi urammal. Sok jó szerencsémet, érte odahagyván, ifjúságomat miatta elrontván. Átkozott az óra, mikor erre jöttem, mikor a gonosszal akkor összejöttem. Nem látszott ő csúfnak, nem látszott ő rossznak, minden ifjak között ő tűnt a legjobbnak. Átkozott szerencse, mit műveltél velem, csalfa szépségeddel mint rontál el engem, nem hagytad, hogy lássam, két karja a börtön, ahonnan énnekem nem lehet kitörnöm. Kékszakállú herceg titokzatos vára, ahová házasság által lettem zárva. Nem lehetek többé szabad, mint madárka, nem várhatok másra csak a zord halálra. Bárcsak a jó isten annyit tenne értem, őt veszejtené el előttem tíz évvel. Bárcsak nem feledné jószolgálatomat, s a gonosszal szemben fogná a pártomat. Mert ad jobbat isten, megsárgul a kalász, idővel megvidul a megbúsult vadász. Ha jó fordul rosszra, rossz fordulhat jóra, tavaszi nap jöhet télen esett hóra. Ne hagyd édes isten, hogy tovább szenvedjek, hogy én az erőszak áldozata legyek. Te vagy a világon mindennél erősebb, söpörd el a gonoszt örökre előlem.
