Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)

39

mint ékes ruházat,

madarak szépsége,

tolla, s éneklése,

aranyak csillaga,

virágok illata

a szemet hizlalja.

De elmém kétséggel

mintegy álmos szemmel,

mindezt csak számlálja,

szívéből nem látja.

Mert a szívben rózsa,

virágok asszonya,

kiért lelkem fárad,

ez az az ékesség,

világnyi nagy szépség,

melyért szívem bágyad.

Messzeföldről látszik,

nélküle elvásik

a világ szépsége,

ő mindenek éke,

szívem fényessége,

felülmúlja elmém,

ő a föld, ő az ég,

csak egyet szeretnék,

megkapni szerelmét.

Tolvajod én magam leszek

Bujkálsz titkos rejtekedben,

elbújsz kősziklás hegyekben,

mégsem maradhatsz elrejtve.

Tolvajod én magam lészek,

nem zárhat előlem fészek,

bárhol leszel, hozzád férek.

S leszel akkor legfőbb kincsem,

fogvatartó szívbilincsem,

hol kilincse másnak nincsen.