Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)
38 Baba Lám a világ ilyen még nem volt, mert ez a baba előtte nem volt. Lyuk volt ott a mindenségen, ahol a szél, s a víz elfolyt, s most lett helyette egy folt, a nagynak egy kicsi része, önmagának felszíne és mélye, apró dísze a teremtésnek. Sírt, de már alszik, s te csak nézed, nem láttál még semmit ennyire szépnek. Búcsú a lovaktól Szememet hizlaló, szívem vigasztaló, életemet hosszító, jókedvem meghozó gyönyörű társaim, kedves szép lovaim, veletek átléptem a bánat falait. Most isten hozzátok, hívom a szolgámat, hogy mindegyik napon gondja legyen rátok. Abrak lesz anyátok, szolgám az atyátok, hogy mikor megjövök, s ti újra megláttok, vidáman nevetve mehessek hozzátok. Rózsa Köröttem a kék ég, nincs rajta sehol vég. Planéták, csillagok fénylő kis angyalok, tengernek égszíne, a föld tágas szeme, kövér puha pázsit, ezernyi kedvet nyit, csörgedező forrás, boldog, aki meglát, szép tavaszi harmat,
