Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)
34 Ha látom, azonnal magam neki adom, az arcát, és a kezét testemhez markolom. Ha itt lesz, szerelmem végre megvallhatom, S vigasztalásával magam nyugtathatom. A hegyekből A hegyekből hullám hullámra jő, az egekből zuhog, ömlik az eső, már megint milyen szörnyű az idő. De ha szívem szívednél időz, ha a csók csókot követ és előz, mindegy, hogy nyár, tél vagy ősz. Rózsaszál Rózsaszálat küldtem ajándékba neked, hogy virágba boruljon tőle a kezed. A küldött rózsáért nem kívánok sokat, csak hogy hajtsd hozzám szerelmes arcodat. Hogy tovább vastagodjék szerelmünk ága, s minden nap viruljon közöttünk virága. Szerelem tőre Semmi állat nincs a földön nyomorultabb, mint szerelem tőrébe akadt szegény rab. Elméje bujdosik, mihelyst felkel a nap, éjjelenként szeme nyugodt álmot nem kap. Lelke, szíve nincsen benne a testében, mert elmentek tőle a szeretőjébe. Kénytelen úgy élni, hogy tegyen kedvére, mert örökké azt várja, hogy ölelje keblére. Nem csodálhat engemet az én szeretőm, mert tudja, nélküle nincsen semmi erőm. Lelkemmel csak te bírsz, légy hát a segítőm, tudod, hogy kínomban te lehetsz enyhítőm.
