Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - Háy János: Aranyvár; Szerelméről, a holdról; Szerelméről, a napról; Szív szívet; Ne tudja más; Szerelem; Szív a szívhez; Szerelmes vers; A hegyekből; Rózsaszál; Szerelem tőre; Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás; Ki szerelmétől vált; Gyűrűk; Egy szegény lány dala; Baba; Búcsú a lovaktól; Rózsa; Tolvajod én magam leszek; Jaj, én szerencsétlen; Mikor szerelmét elvesztette; Búcsú a hitvestől (versek)
35 Életre ébreszt engem a két szemed, rólam azért őket soha el ne vedd. Sőt kedvedet hozzám mindétiglen növeld, miért tőlem áldást érdemel a neved. Mindent megkapsz tőlem, ha szívedbe fogadsz, ha kiesnem onnan életemben nem hagysz. Hidd el, hű szolgádra holtodiglan akadsz, Ha szép száddal számra sok szép csókokat adsz. Az én szívemet gyönyörködtető szerelmesem ékes szemeiről és kedves járásáról való vallomás Ércnél, kősziklánál is keményebb lennék, ha neked nem felelnék, ha minden írt betűt, mi elmédből előkerült, jó szívvel nem vennék. Sas lennék, ha lehetnék, s azonnal indulnék, s mindjárt hozzád repülnék. Megkaptam leveled, abban szerelmedet, mi meghozta kedvemet. Segítesz értenem, hogy mikor tetőled eljöttem, megújult keserved. Kérsz, hogy hozzád térjek, de míg ez lesz, kérlek, e kis vallomásomat vedd. A gonosz szerencsét, az emberek bukását, nem mindig értjük meg, A földre esését,
