Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Juhász Attila: Párhuzamok és összeillesztések (Géczi János: Judith, avagy a baltás gyilkos felesége)
93 Az utóbbi állításhoz azért célszerű rögtön egy pontosítást is hozzátenni. Már a regényterjedelem ötödénél tartunk (84. oldal), amikor egy korábbi (12. oldal) impresszív – ám utólag nem meglepetést keltően lelassított-kinagyított – pillanatkép lappangó képzettársítása félig tudatos felismerést eredményez, s a jósnő gyanítja, kideríti, hogy akinek „fonalrengeteget” mutató tenyerét vizsgálja éppen, az nem más, mint a saját, rég elhagyott fia. Az alig sejtetett-előkészített találkozás tehát számtalan mellékszál, epizód és kérdésfelvetés beiktatása után következik be. Immár közvetlenebbé válhat a várakozáskeltés, hogy Judithtal együtt az olvasó is megismerje kis Ajazt és történetét, s ez a természetes igény teljesül is, hiszen terjedelmes szövegblokkban4 megkezdődik a „nyomolvasás”, ráadásul az időren di kezdőpont megtalálásával és a múltfejtés elemeinek ahhoz való kronologikus illesztésével. Mivel a fiú sorsáról az olvasó korábbról még semmi érdemit nem tudhatott meg, nincs mihez kötődnie bármiféle egyéb motivikus vagy tematikai várakozásnak, legfeljebb az kelthet várakozást, hogy a múltfejtés végeztével anya és fia esetleges közös további történetét is szeretnénk megismerni. Ha azonban lesz, vagy lenne is ilyen, az legfeljebb egy majdani, talán már készülő új Géczi-regényből derülhet csak ki, hiszen a mű végére most nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek többféle motivációtól vezéreltetve egyelőre nem kíván élni a közös élet – illetve annak újrateremtésének – lehetőségével. Vajon késlelteti-e csupán a szerző az esetleges közös új élet megismertetését az olvasóval, vagy elegendő volt számára, hogy a felnőttkorba lépő kis Ajaz történetének elmesélésével számtalan társadalmi, lélektani jelenségről és problémáról beszéljen, az egyelőre nem tudható. A Géczi-féle nyitott regénypoétika persze nemcsak ezt hagyja talonban, hanem a tenyérjósnő vagy akár a hozzá kötődő fontosabb szereplők történetének jó néhány eddig kifejtetlen, de kalandpotenciállal, az érdemi cselekményesség vagy problémafelvetés – még implicit vagy további árnyalásra érdemes – lehetőségével bőven rendelkező elemét is. Kis Ajaz tenyerének fonalrengetegét Judith úgy bogozza ki, illetve szövi egybe, hogy a már felnőtt fiú saját hangján mesélteti el – olvassa össze – a történetet a gyermek körülbelül 5-6 éves, érdemi emlékezésre alkalmas korától jelen találkozásuk időszakáig. A szerkezetileg is a kötet centrumában elhelyezett5 eseményszál egy olyan folyamatrajz, amely tehát nem tér(het) ki minden történésre, azaz nem ▼ 4 Ld. 17–30. fejezet 5 Az összesen 76 fejezetből és egy függelékből álló kompozíció „belterületén” – azaz 16 fejezetet követően és újabb 21 fejezetnek helyet hagyva – pár inzert kivételével megszakítás nélkül olvasható a regényterjedelemnek éppen felét kitevő „kis Ajaz-rész”.
