Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Juhász Attila: Párhuzamok és összeillesztések (Géczi János: Judith, avagy a baltás gyilkos felesége)
91 Juhász Attila Párhuzamok és összeillesztések (Géczi János: Judith, a baltás gyilkos felesége) Már A tenyérjós című Géczi-regény megjelenésekor tudni lehetett, hogy a szerző írja a „folytatást”. Ez nem okozhatott nagy meglepetést, hiszen a főként a jósnő életéről szóló történetben bőven akadt még – komoly terjedelme mellett is, illetve szerkezeti nyitottságából adódóan – elbeszélhetőségi potenciál. Ha a természetes olvasói várakozás logikájára építette volna Géczi a továbbiak megírását, akkor talán a Judith, a baltás gyilkos felesége című tételben – amint a címadás is sejteti – a tenyérjós sorsának korábban még feltáratlan eseményei kapták volna a fő hangsúlyt, ám szerzőnknek a jelek tanúsága szerint nem ez volt a célja. Egy nyilatkozatában rávilágít arra, hogy a prózapoétikai módszertan tekintetében tudatos volt részéről a hasonló eszközök alkalmazása, „de amíg az első asszony-, a második gyermektörténet”.1 Ez az alapvetés egyértelművé teszi, hogy a cím ellenére az újabb regény mást, másnak a történetét állítja a középpontba, aki persze mégis szervesen kötődik személyében a tenyérjósnőhöz, hiszen annak a fia. Ha az idézett nyilatkozat további alapvetéseire hivatkozva próbáljuk meg a két mű viszonyát árnyaltabban feltárni, a következő szerzői kiegészítést érdemes fontolóra vennünk: „A tenyérjós és a Judith az olvasó ízlése szerint lehet akár egyet len regény kettő fele. Vagy egy história két olvasata? Ez utóbbi esetén sem szükségszerű az összekapcsolásuk.”2 A dilemma eldöntéséhez érdemes latba vetni egy összehasonlítást Krúdy híres ikernovelláinak3 elbeszélésmódjával. Ezeknek törté neti magja azonos: egy párbajra készülő két főhős utolsó napjába avat be különkülön a külső, mindentudó narrátor, magáról a párbajról viszont érdemben szó sem esik. Géczi két regényének is van közös motivikus magja, mely az első részben ugyan kap valamelyest epikus megjelenítést, de akkor nagyobb a tartalmi deficitje, mint amit a két érintett, vagyis Judith és kis Ajaz közös életeseményeiről megtudhatunk. A tenyérjósnő történetét itt is, ott is mesélő narrátor – a szerző – szintén mindentudó (sőt enciklopédikus, szerteágazó tudása külön kitekintő árnyalást és méltatást érdemel), azonban az elbeszélői szólamot az új regényben a gyermek történetének meséléséhez már átadja magának a szereplőnek, a hitelesítő, immanens – mégis jócskán szelektáló – mindentudás jegyében. Nem ▼ 1 Ld.: Rácz I. Péter: A mindenhatói tevékenység korlátai. Géczi Jánossal a Gyűjtőfogháztól a Fekete Lyukig – Népszava, Nyitott mondat, 2022. június 17. 1. 2 U. o. 3 Vö. A hírlapíró és a halál , ill. Utolsó szivar az Arabs Szürkénél.
