Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Péter Szabina: Mészáros Ágnes szobái (A benyomás és a kifejezés szubjektivitása)
84 tását. A főként kék, zöld és narancssárga dominanciával rendelkező alkotásokra tekinthetünk úgy is, mint a hirtelen változások és benyomások megörökítésének lenyomataira. A festő az „itt és most” jelenségét próbálja vizuálisan megragadni, ennek értelmében pedig az idő is fontos szegmense Mészáros Ágnes festészetének. A változó belső természet – a már korábban említett tudattalan működések – és a mozgásban levő külső természet – az égbolt, a víz, a fény, az időjárás – egyaránt (sőt, egyszerre). E munkák központi szervező elve az élmények és benyomások rögzítése: Az alkotó szubjektív élménye az elsődleges, a külvilágból érkező ingerek – a színek, a formák, az érzelmek, a kapcsolatok, az események – benyomásáé. Elsősorban a színeket keresi, így a forma egyre inkább másodlagossá válik. E festmények expresszivitása pedig a belső – nehezen verbalizálható – látomásokból, érzésekből, szorongásokból fakad. Mészáros egyéni érzéseit több helyen erőteljes drámaisággal, torzítva és minden formai megkötés nélkül jeleníti meg a vásznon. Nem valóságrészleteket jelenít meg festményein, hanem egy különös belső mozgást és lüktetést. Ez az erős érzelmi töltet és kifejezőerő a kollektív tudattalan működéséhez is köthető, mivel differenciálatlan érzésekből, illetve nagy energiájú archetípusos motívumokból táplálkozik (gondoljunk csak itt a jungiánus pszichoterápiára). Mészáros Ágnes vásznain, belső szobáiban, egyszerre jelenik meg a benyomás és a kifejezés szubjektivitása. Ha mindezt a lélektani folyamatok felől próbáljuk értelmezni, akkor talán előbbi az asszimiláció, utóbbi pedig az akkomodáció működéséhez köthető. E két pszichés folyamat egymást váltó működése, a külső és a belső világ közti áramlás kutatja és teremti meg festményeinek egyensúlyát.
