Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Péter Szabina: Mészáros Ágnes szobái (A benyomás és a kifejezés szubjektivitása)
83 Művei előtt tanúi lehetünk „a kép ablak” felfogással való szakítási kísérletnek, ugyanis képfelületei olyan membránként működnek, ami a látható világ ábrázolását az ember belső, lelki valóságára koncentráló figyelemmel ötvözi. A tudattalan tartományába kalauzoló belső tájképei vonatkozásában a kompozíció hagyományos megközelítésének újragondolására is felfigyelhetünk: a foltfestészet stílusjegyeit is magában hordozó képein feloldódni látszik a fő- és mellékmotívumok rendszere: Freya , Sejtések és Oldás című képein az érzelmeket és sokszor traumákat is sejtető színek egyenrangúak a befejezetlenül hagyott női arckifejezésekkel (érzelmi torzókkal, ha tetszik). Keleti tűz, Bot , Reggeli fény , Pálcikák címet viselő munkáiból játékosság olvasha tó ki, ennek következtében a képek már kevésbé drámaiak, konkrét értelemben egyre kevesebbet mondanak el alkotójuk lelki- és hangulati állapotáról. Ehelyett az aktuális médium felé mutatott alázatos hozzáállásáról tanúskodnak: a műalkotást nem a természet puszta ábrázolásának tekinti, inkább olyasvalaminek, ami maga is természeti alkotás. Nem téveszti szem elől, hogy az alkotói folyamat eredményét, a létrejött művet ugyanúgy meghatározza például a festővászon, az ecset, a festék, amelyet használ, mint a művészi elképzelés és kivitelezés. Ezek az absztrakcióba hajló munkák, valamint a színekre, foltokra és vonalakra redukált – olykor mármár minimalista megközelítést mutató – tájképek (Tó , Zöld víz , Narancs víz , Parti sziklák) a zen buddhizmus művészetének „módszerét” sejtetik, amit Sabro Hasegawa találóan „irányított véletlenként” írt le. Ebből a perspektívából a képek ugyanazzal a természetességgel jönnek létre, mint azok a felhők vagy fűcsomók, amelyeket jelzésszerűen sejtetnek. Ebből fakadóan Mészáros Ágnes alkotásaiban a véletlenek és az esetlegességek kreatív művészi kontextualizálásával találkozhatunk. Mindemellett ezek az olajfestmények megerősítik azt az évezredes, egyetemes tapasztalatot, miszerint a színek közvetlenül hatnak a lélekre. Köztudott, hogy a színek vagy színrendszerek szimbolikájának az ismerete útmutatóul szolgálhat – alkotás és befogadás közben egyaránt – önmagunk legmélyebb megismeréséhez, megértéséhez. Mintha a festő úgy állna a festővászna előtt, ahogyan reggel állunk a ruhásszekrényünk előtt: Sokak szerint ruhaválasztásunknál ösztönösen olyan színű öltözékbe bújunk, amely segíti az energiaegyensúlyunk helyreállítását. Ilyenkor pedig a pillanat tört része alatt a belső hangunkra, az intuíciónkra hallgatunk, ami összekapcsolódik egy félig tudatos érzéssel és képpel arról, hogy aznap milyenek szeretnénk lenni. Ebben a rövid jelenetben a ruhásszekrény előtt egy villanásra összekapcsolódik a külső és a belső, és megjelenik lelki szemeink előtt az a kép, amivé aznapra válni szeretnénk: talán ezek a festmények is valami ehhez hasonló – az alkotó, a festővászon, a festék, a tér és az idő viszonyrendszerében végbemenő – folyamat eredményei. Ha egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a színek befolyásolják a lelki működésünket és mindegyik más jelentést, más hatást hordoz magában, akkor könnyen felfedezhetjük e festmények színkompozícióinak vitali-
