Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János Petőfi-képei (A Talpra magyar! először)
63 jezetlen állapotához mérten is – nem találunk a XX. századi, felszabadulás előtti művészetünkben.”62 A Talpra magyar! festményének elhúzódó és példátlanul hosszú idejű munká latai Thorma jellemének meghatározó aspektusára, a kitartó következetességére, a vállalt föladat minden áron való teljesítésének a végletekig vitt akarására világít. Habitusának, emberi, alkotói vállalásának ugyanezen értékei nyilvánultak meg abban is, hogy 1918, Nagybánya és Erdély román megszállása után majdnem teljesen egyedül,63 szinte atlaszként hordozta, s volt egy személyben vezetője a Nagybányai Szabad Festőiskolának és elnöke a Nagybányai Festők Társaságának. Föladatvállalása, a magyar művészetoktatás határokon kívüli fönntartása (már román növendékek számára) egyedüli munkavállalás magyar képzőművész részéről a két világháború között az egész Kárpát-medencében, a Trianonban megszabott határokon kívül, a magyarság nemzetiségilét-állapotában. Csak Thorma János hűsége és következetes kitartása volt képes arra, hogy a megváltozott politikai környezetben, Romániában is fönntartsa a magyar képzőművészet fontos, fundamentális bástyáját, a nagybányai művésztelepet.64 „Thorma a hazai művészettörténet legvirtuózabb korszakának egyik főhőse, szinte azt mondhatnók: egyik vértanúja. Apostoli önzetlenséggel”65 nevelte a fiatalokat Nagybányán. Mint a pompeji kato na, aki a legnagyobb veszedelemben sem hagyta el őrhelyét, ahogy Faludy György megidézte, rendületlenül állt a vártán: „a város felett a vártán, / mint egykor állott a pompei őr. [...] Mert itt éltél. [...] A város végén itt nézted, hogy barna / rombuszba mint sző rétet a tavasz. [...] Itt volt bús vagy vidám az életed. [...] Újra lát mindent, mintha kétszer élne / úgy pereg le [...] a múlt s a régmúlt minden képe: / igézet, emlék és / történelem. [...] Légy férfi, minő itt még sose termett, / kit példának idézhet a jövő”. (Faludy György: A pompeji strázsán ) ▼ 62 Aradi Nóra: A magyar történeti festészet az 1880-as évektől az 1919-es Tanácsköztársaságig . In: Művészettörténeti tanulmányok . Szerk.: Dávid Katalin. Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1954–55. Bp., 1957. 278–334. 63 A legnagybányaibb nagybányai, Réti István is Budapestre költözött, s csak néhány nyáron volt Thorma segítségére az iskolában. 64 „A város Romániához történt csatolása után a nagybányai festészet a huszadik századi romániai művészet keretén belül is tárgyalható, miközben a magyar alapítású intézmények (Szabad Festőiskola, Nagybányai Festők Társasága) és a festő nyelv kontinuitása okán megőrizte magyar jellegét”. Boros Judit: Töprengések nemzet és művészet kérdéséről a Nagybányai Művésztelep kapcsán. In: Erdély festészete a két világháború között . Szerk.: Boros Judit, Oniga Erika. Méry Ratio Kiadó, 2021. 75–91. 65 Lyka Károly: Thorma János . Pesti Napló, 1937. december 7.
