Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János Petőfi-képei (A Talpra magyar! először)
64 Ha megpróbáljuk mérlegre tenni a festményről pró és kontra elhangzott érveket, elfogadó vagy elutasító véleményeket, akkor azt is tudnunk kell, hogy 1848 megítélése változott a festmény elhúzódó készülési idejében. S a kritikákból, művészettörténeti elemzésekből az is kitetszik, hogy a festmény készülésének évtizedeiben változott a festői látás. „A Talpra magyar! kompozíció stílusában jellegzetes ösz vérmű, azt bizonyította, hogy a történelmi műfaj 19. században kialakult vonásai összeegyeztethetetlenek az új festői látás követelményeivel.”66 Jogosnak kell elfo gadnunk azt az állítást, hogy a részletek túlzottan aprólékos kidolgozása főszereplővé vált a képen.67 „Petőfi alakjának kiemelése elsikkadt, a túlságosan kidolgozott mellékalakok elterelik a figyelmet a mű alapvető mondanivalójáról”.68 Ám kikezd hetetlen az a tény, hogy Thorma életáldozata e kép, amely a legnagyobb festői tiszteletadás 1848 márciusa, a szabadság és főszereplője, Petőfi Sándor emléke előtt. „A Március tizenötödike képén már nem annyira tisztán művészeti probléma, mint inkább a kemény halasi magyar érzelmi világa teljesedik ki.”69 A Nemzeti Szalon Thorma-emlékkiállítása után a festmény Kiskunhalasra került,70 s a róla elnevezett múzeumban van folyamatosan kiállítva. Odakerülése óta a múzeumot nem hagyta el, így hatása csak publikációkban érvényesülhet. A szabadságharc első napja kulcsfontosságú eseményében Petőfit megörökítő legnagyobb kép, a forradalom apoteózisa ennél többet, országos ismertséget érdemelne. ▼ 66 Németh Lajos: Történelmi festészet . In.: Magyar művészet 1890-1919 . I. Szerk.: Németh Lajos. Akadémiai Kiadó, Bp., 1981. 80–82. 67 „Thorma megkísérli, hogy egyesítse az akadémikus kompozíciós módszert a naturalista festésmóddal. Sajnos, eredménytelenül. [...] A képen a legjelentéktelenebb részlet is aprólékos gonddal kidolgozott – a házak homlokzata, az ablakok, az emberek ruházata és arckifejezésük is. Mindennek eredményeként, a központi alak kiemelése jelentéktelenné válik, a képnek nincs igazi fókusza, a részletek pedig éppen a kidolgozás gondossága miatt elvonják a figyelmet a főalakról. Ily módon a festmény naturalista, leíró jellegű tömegjelenetté válik.” Bakó Zsuzsanna: A történelmi téma jelentkezése és alakulása a Nagybányai festők munkásságában. In: Nagybánya művészete . Szerk.: Imre Györgyi. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 1996. 207-208. 68 Boros Judit: „Mindenki nem lehet: Thorma János ”. In: Bay Miklós – Boros Judit – Murádin Jenő: Thorma . Bp., 1997. 31. 69 Uaz, mint a 64. jegyzet. 70 A Talpra magyar! festményt „ismeretlen helyen” jelzi: Rózsa György: Petőfi Sándor képmásai (Ikonográfiai tanulmány) . Irodalomtörténet, 1951. 2. sz. 216. A festmény 1941 óta Kiskunhalason van.
