Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Fried István: Petőfi Sándor: „nemzeti költő” „nemzeti költészete”
20 előzménye. Még egy lehetséges rokonítást kockáztattam meg: Alfred de Vigny Mózes versére emlékeztem: a sztoikus világnézethez közel álló romantikus francia költő mintegy felpanaszolja, hogy a népért, a hitért életüket odaadó kiválasztottak nem számíthatnak boldogságra, személyiségükre az értetlenség és a roppant teherrel küszködés fájdalmas tapasztalata nyomja rá bélyegét (Az apostol nak is témája). Annak ellenére, hogy A farkasok dala tárgytörténetébe soroltam Vignytől talán a legtöbbet idézett versét, A farkas halálá t, nem állítom, hogy párhuzamnál többről volna szó, az egymáshoz közelíthető léthelyzetek némi hasonlóságra mutató költői lereagálási gesztusáról. A kiválasztottak, a sorsvállalók, az „újabb időkben” az újabb költészet iránt elkötelezettek (eszerint) legfeljebb a (távoli?) utókor felmentő ítéletében reménykedhetnek.19 A megnyugvás nem lehet osz tályrészük, a kell – semmivel rímpár árulkodó, miként a messzebbről összecsengő zárja be – (a föld) mélyibe. Az utolsó versszakra hagyott élet – halál nem a létezés pozitív, illetőleg negatív pólusán értelmezendő, az élettől nincs jutalom, nincs „fizetség” (annak eszmei vetületéről van szó), ellenben a halál kíméletesen, adományt sugallva teszi elviselhetővé az élet lezárultát. Még egy tényezőt legyen szabad kiemelnem. Az első versszakban ama sor, miszerint „Nincs rád szüksége a világnak” kiemeli a szűk térbe szorítottságból, a költői szerep korszerű megtestesülése minden más (idegondolható) törekvésnél lényegibb vonatkozásrendszerrel bír. Nincs országhoz, nyelvhez, történeti hagyományhoz kötve, csak annyiban, hogy az újabb idők költészete a „világ”-ra, annak helyzetére, sorslehetőségeire/ választásaira kell(ene), hogy reagáljon. A kor szükségletéből fakad a költő megváltozott státusa, amely szerint oda kell hagynia a világ elől elbúvó, nyelvi, poétikai menedéket kínáló lírát, színt kell vallania, XX. századi kifejezéssel élve, vallania és vállalnia kell. Ilyennek írja körül Petőfi a maga viszonyát szűkebb és tágabb környezetéhez, a hazai és a külföldi irodalmakhoz, irodalmi hagyományokhoz. Ennek az elhatározásnak fedezete a verseskötethez tervezett, a heinei költészetfelfogással rokonuló előszó, ilyenre formálja a francia és angol forrásokat a magáévá birtokló magyar romantikus. Ami ezek után feltétlenül töprengtető: a költő nem készül a halálra, de nem tud számolni azzal, mint ér élete-pályája végére. Megkezdte a Jövendölés sel, folytat ta az Egy gondolat bánt engemet tel, amelynek nem visszavonása, csupán más térre helyezése A XIX. század költői , a „világszabadság” nem választható el attól az „utópi ától”, melyet följebb értelmezett versünk fölfest. Ez utóbbi azonban segít megszólaltatni egyebet is. Azt, amit egy korai program vers, a Javulási szándék életre szóló ▼ 19 A 4. sz. jegyzetben i. m., 210–211. Alfred de Vigny megidézett verseinek magyar fordításai az alábbi kötetekben olvashatók: A francia romantika költői. Lamartine, Vigny, Nerval, Musset, vál. Bárdos László, szerk. Bárdos László, Pór Judit. Európa, Budapest, 1989, Alfred de Vigny, A farkas halála. La Morst du Loup, összeáll. Baranyi Ferenc. Eötvös József Kiadó, Budapest, 1999. Kétnyelvű kiadás.
