Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Géczi János: Akkó felé; Megnyilatkozás; Kesergő (versek)
6 Megnyilatkozás A rostos szakállú fickó, mokány Buonarroti, az asztaltól odafordult hozzám s úgy szólt ahogyan a heves zápor, mely nagy tüzet old. Hogy meglátja a tájban a csipkét, nem tudja, miként is részesedik belőle, sejtéssel, hittel, avagy belátással, s hogy lehet-e ettől a tudástól boldog, világosan és érthetően. Egyszerre úgy áll a bokor s a neve mellé, hogyha a helyet elhagyja, szélsebesen távozva, bízvást bízva tudhatja, megváltoztatja a történetüket. Együtt még alacsonyak, mint Paulus, jelentéktelen kinézetűek, mégis, amikor rázza és hull a lombból a levél, majd pedig kigyullad, az esemény révén a harmadik égig jutnak fel. Aztán az ember szeme a parázs szokása szerint kihunyt, de sugárzott belőle az a meleg, amelynek naponta lesz újabb és újabb szinonimája. Kesergő Biztos vagyok abban, hozzám beszélt a Vogézek sziklája, az, amely a Lauter-forrás fölött őrködik, állítja, pedig bort sosem iszik a kecskebak-sovány frank és nézte az öblöt. Velem a stiglic társalgott, mondta az aquitán, és a méhek, halkra fogottan. Hozzám az a meder dumált, de nem volt türelmes szava, amit ároknak ástam. Pirovácig egyiknek hangja sem jut el, a tenger pedig, áradjon a Hold ingása mentén keletről vagy nyugatról, rég elfeledte az imák latinját.
