Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Géczi János: Akkó felé; Megnyilatkozás; Kesergő (versek)
5 Géczi János Akkó felé A tenger, mint évszázadok óta teszi, egyszerre mondja az összes zsoltárt, dünnyög a sok öreg, görbe hátú hullám, énekszétmorzsoló szerzetesek. Mi sem irányítjuk az égnek reflektorát a szemünk fénykévéjének. És más zene lesz, megszólal az univerzum, minthogy a mobilhálózatba gabalyodva felzúg sok adást egy időben fogva a telefonba belebújt rádió. S a tenger immár Schubertet játszik, egyszerre vezényel Franz Welser-Möst, Fischer Iván és Leonard Bernstein, majd Chopint és Bachot, mint kinek csepp zenei ízlése sincsen, de amit előad, az mennybéli, hencegek vele én, a teutonfülű is, hallom! A meglepett sokaság figyel, a gekkók a visszahagyott mólón, a porlepte sarkokban a pókok, a neonfénypislogás abbamarad s a teltkarcsú kötetek is nyitva felejtik magukat a napozók lebarnult kezében, a regényben megáll az Annát elgázolni kész vonat, a versben nem úszik tova a szennyes vízfelszínen a dinnyehéj. A nagyzenekar Schubertet játszik, Chopint és leg-legvégül Messiaent, az áhítatost, ki színhallással hallja a vízkéket a szívkagylók rózsaszínével, s a tölgyrőt gályák alkonyati moll felvonulását miközben hajózunk Akkó felé.
