Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Tóth László: Kertemen túl; A lélek, ha valaki…; A Homokos is már rég; Ül folyója partján… (versek)
4 A lelkünk: sün. Mi más lenne? Mocorog bennünk néha, helyét keresi szívünk ketyegő piros almája mellett... A Homokos is már rég Emlékeimben csak már a Homokos is rég. A falu közepén, ahonnan az ember elindul kifelé. A gyermekkor utcájának végén, balra a templom, szemben Csibe Mári kocsmája, a tűzoltószertár és a temető között, s onnan már csak a Hereföld, majd a végtelen határ Hetényig egészen. A Homokosban kacsák, libák, mindenféle törmelék, szemét, partján bodzák, ecetfák, ami az édenből megmaradt, s derékig ha ért, nekem sokáig a tenger mégis. Az árvíz után lecsapolták, kiszárították, feltöltötték medrét, ma iskola a helyén, s eltűntek a kacsák is, libák is. Csak hápogásuk, gágogásuk zeng föl még fülemben, ha épp arra járok... Ül folyója partján... ül folyója partján Hérakleitosz lábát lógázza egy meredély szélén mellette horgászbotja vár a kapásra alul a víztükör alól kikémlel a hal látja a rejtvényben szólót s úszókáját gúnyos pillantást vet horgán a csalira mindig ugyanaz – gondolja mindig ugyanaz a más és nevetve viteti magát tovább az időtlen áramló idővel
