Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 1. szám - Kriskó János: Petőfi Sándor kultusza Kiskőrösön (Beszélgetés dr. Lucza Ilonával és dr. Filus Erikával)

138

– Mi idézi elő az eufóriát?

– Amikor először megy végig valaki az úton, számos szokatlan dologgal találko

zik. Sötét van, csak irányított fényeket lát, és jól összeválogatott hangeffekteket hall, mert mindvégig gyönyörű zene szól. Valóban annyiféle az élmény, hogy nem lehet egyszerre mindenre figyelni és mindent egyenlő intenzitással befogadni. Ez is olyan, mint egy nagyon jó, hagyományos kiállítás: amikor először végigjárjuk, elraktározunk, megértünk a felszínből valamit. És ha sok időnk van, és többször visszamegyünk, ahányszor csak újra látjuk, annyi új rétegét fedezhetjük fel a kiállításnak. A szándék, amely létrehozta a látogatóközpontot, eleve számolt ezzel a hatással. Soha nem lehet elégszer látni, úgy gondolom.

– Mit tudnak tenni az állandó kiállítás vonzóvá tételéért? Be lehet-e csalogatni a fiatalabb korosztályokat is egy irodalmi múzeumba, viszonylag kevés interaktív elemmel?

Lucza Ilona: – Nem könnyű a helyzet. Adva van a feladat, hogy a költő emléke ne vesszen el. Adva van egy másik feladat, hogy a kiállításból ne legyen egy illusztrált életrajz. A harmadik feladat, hogy a kiállítás ne álljon csupán jól összeválogatott versidézetekből. És mindehhez adódik még egy negyedik feladat is, a vizuális megjelenítés, ami nem a mi szakterületünk, nem is mi döntünk a megoldási módok között, ezt a látványtervezők többnyire professzionális módon megoldják. Sok fejtörést okoz, hogy miként álljon össze egy hagyományos célú kiállítás, amelynek az a küldetése, hogy sikeresen átadjon egy jól meghatározott tartalmat.

Azt a meglévő, időt álló tartalmat kell egyrészt meghatározni, hogy a költő halála óta eltelt 170 évben mi vált feltétlenül bemutatandóvá, mit kell, vagy mit illik kerülni, miről jobb inkább hallgatni, mit kell hátrébb sorolni, mi kapjon prioritást. És persze, mindezt úgy, hogy érdekes és figyelemfelkeltő legyen? Nehéz feladat úgy megtervezni és összeállítani a tárlat anyagát, hogy a látogató kapjon valami információt is arról, hogy Petőfi életének rövid 26 éve milyen cikcakkosan és milyen változatosan telt el, és hogyan lehet ebbe beleilleszteni a 21. századi igényeket, technikai megoldásokat, hogy legyen valami, ami elvárja a látogatótól, hogy önmaga jusson el az élményhez. Tényleg nagyon nehéz. Filus Erika: – Volt egy hosszú ideig fennálló vélekedés, hogy a múzeum a tudományosság letéteményese, a benne dolgozók, mint egy szekta papjai, elefántcsonttoronyban, elzárkózva a külvilágtól, magukban végzik a tudományos munkát. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy nyitni kell, alkalmazkodni a látogatók igényeihez. Mert ha csak annyi történik, hogy 3–4 tablót felhelyezünk a falra, az önmagában nem fogja bevonzani a látogatókat, a múzeum pedig nem tudja teljesíteni a küldetését. Vigyáznunk kell arra is, hogy megmaradjanak a hangsúlyok. Tisztában vagyunk vele, hogy a látogatóközpont esetében a gazdag, feldúsított látvány a központi hatáselem. A létrehozásakor nem az volt a cél, hogy a szövegről, vagy a megírás hátteréről tudjon meg a látogató valami generálisan újat, hanem