Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Ágoston Enikő Anna: Mint lepke a bábjából (Kabdebó Lóránt: Valami történt)
109 külföldi szerzők hatásának fénysugarait is alapos ismerettel tárja elénk. Olyan a költőre ható és utólagosan relációba hozható komparatív kapcsolatokat tár fel, amelyek filológiailag is alátámaszthatóan hozzák létre ennek a költészetnek a színhatásait, vagy pedig az értelmezést gazdagítják, és a költő halála után adnak új fényt és színt a lírai nyelvnek. Mintha ezek a versek, akár a már megdermedt és vitrinbe kiszúrt pillangók, még a filológiai kontextusról leválva is képesek a vibráló szenzuális hatásra, a mikroszerkezet új fényekkel való megvilágítására. A komparatív módszereken keresztüli újraértelmezés, az új megvilágítás új színárnyalatokat ad a szárnyaknak, a verseknek. Csak néhány ilyen filológiai és komparatív hatást említve: Yeats, T. S. Eliot, Heidegger, Goethe, Horatius, Nietzsche. Mindeközben különösen érdekesen tárja fel a tanulmánykötet azt, ahogy a költő a különböző vallásokból merít, ahogy elegyíti őket, vagy éppen egyik-másik válik dominánsabbá a poétikai formálódásban, a lét kérdéseinek megválaszolásában: táplálkozik a kereszténységből, a buddhizmusból, valamint az iszlám szúráiból is. A szoros olvasás módszerével feltérképezhetővé válnak az életmű formálódásának mélyrétegei, mozzanatai. A Sivatagban című vers grammatikai-szintaktikai interpretációja rámutat Szabó Lőrinc poétikájának mikroszerkezetére, és alátámasztja a léttel kapcsolatos poétikai megformálás alaposságát. A lehető legközelebbi módon figyeli meg ritka lepkéjének szárnystruktúráját. Ennél az olvasatnál látványosan érvényesül az a fajta megfontoltság, amely Kabdebó egész irodalomtörténészi munkásságára jellemző: láthatóvá teszi a szerző emberi oldalát, saját olvasatát a filológiai kutatáson keresztül, de mindeközben figyelembe veszi a vers szerzőről és élményeiről leválasztható poétikai értékét. A Sivatagban lételméleti poétikája mellett megismerhetjük azt a Szabó Lőrincet, aki az egyiptomi utazása során még a világ legegyszerűbbnek tűnő tárgyait is olyan analitikussággal figyeli meg, ahogy verse grammatikai-szintaktikai szerkezeteit felépíti. Megfigyelőképességét ismerhetjük meg abból, ahogy lehajol a sivatagi homokhoz, hogy közelebbről megfigyelje, mennyire száraz, hogyan reagál a vízre, milyen kristályossá formálta az idő. Rálátásunk nyílik költői, világfigyelői attitűdjére, ugyanakkor Kabdebó felhívja a figyelmet az egyiptomi élmények és a vers szétválaszthatóságára is. A vers önmagában is működik, szerkezete egy olyan személyes és időbeli élményt hoz létre, amelyben az én nem személyében, hanem érzékletein keresztül van jelen. Ugyan Kabdebó Lóránt tágabb perspektívákban gondolkozik, mégis ezzel a szoros olvasattal bebizonyítja, hogy a tanulmányaiban számos verset mozgató poétikai hálózat mögött olyan mélyrétegek húzódnak, amelyek megalapozzák az észrevételeit. A nagyívű látásmódban egymást is más megvilágításba állítják a versek ezzel feltárva interpretációs terüket, a tanulmányokban sokrétűbb párbeszéd alakul ki, visszaigazolva a poétikai gazdagságot. Kabdebó Lóránt minden ismert adatot felhasznál a monumentális poétikai látványhoz, így még a gyorsírásban fennma-
