Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Ágoston Enikő Anna: Mint lepke a bábjából (Kabdebó Lóránt: Valami történt)
108 dik: hosszú idézetekből, naplófeljegyzésekből ismerjük meg Szabó Lőrincet. A lírai fejlődéshez kapcsolódó hatásokat pedig úgy kapjuk meg az idézetekkel, hogy nem szükséges felkeresni a könyvtárban a forrásokat a megértésért: minden jelen van a tanulmányokban érthetően és átélhetően. Kétségtelen, hogy Kabdebó Lóránt az egyik legnagyobb közvetett ismerője volt a költőnek. A tanulmánykötet bevezető fejezetében pedig megismerhetjük azt a lelkesedésből táplálkozó munkaszellemet, amely a szerzőt pályája elején még a magányos kutatásban inspirálta Szabó Lőrinc lírájának tanulmányozásában. Idővel érzékenységgel és türelemmel választotta ki maga köré, tanította és fogta össze a kutatókat. Megmutatta, hogy Szabó Lőrinc életművének jelentőségét a benne lévő lehetőségek igazolják, amit a számtalan publikáció, a háromkötetes kritikai kiadás is alátámaszt. A tanulmánykötet szerzője az elmúlt ötven év Szabó Lőrinc-kutatásának lelke és mozgatója volt, amit visszatükröz a kötet sokrétűsége is, a távoli pontok érintkezéshálózatának feltárása az életműben. Kabdebó folyamatosan említést tesz korábbi kutatási eredményeiről, és be is illeszti őket továbbírva vagy igazolva a jelen kötet eredményeit. Ajánlást tesz a még részletesebb tájékozódásra, ezzel is tanúskodva a lírai életmű tág ismeretéről. Mindeközben Szabó Lőrinc költészetét át is éli, személyes ügye és élete lesz megmutatni költészete értékeit és személyisége izgalmas vonásait. Kabdebó Lóránt egy olyan nagyívű rálátást tesz lehetővé Szabó Lőrinc életművére, melyen keresztül kiemeli a költő léthez fűzött belső dialógusát, kérdésfelvetéseit és válaszait, és ezzel együtt a poétikája folyamatos megújulását. A létezés változatai egy olyan metafizikai síkon mutatkoznak meg ezen a poétikai úton, amelyet, mint láthatatlan fényt, befog a nyelv, és a lírai mikroszerkezetben kap színt. De ez a szín nem a külső világ színe, hanem a vers maga válik szín- és fényforrássá szenzuálisan vibrálva, akár a kék pillangó szárnyszerkezete. A „rettenetes” megfogalmazódásával, a változtathatatlanság felismerésével mégis folyamatosan képes a poétikai megújulásra Szabó Lőrinc lírája a létezésről gondolkozva. Költészete felülírja a hagyományos létértelmezéseket a létezés mozzanataira való állandó rákérdezéssel és annak versbe foglalásával. Az életmű utolsó két kötetéig eljutva változik át újra és újra a lírai megnyilatkozás a szüntelen rákérdezéssel. Ez a dinamika adja Szabó Lőrinc költészetének egyik különlegességét, a permanens belső diskurzus, amely megújítja a nyelvi formákat is a szemantikai változások mellett. Az életmű végén eljut a Tücsökzenében és A huszonhatodik évben megmutatkozó sorsköltészetben elhelyezett létköltészetig, az alkotással egybeköthető létélményig, mellyel a létezés teljességére való rákérdezés új módja valósul meg. A létezés megragadására az életműve során egy egyre nagyobb fénybefogó, létbefogó nyelvi-poétikai rendszert hoz létre, amelyet a tanulmánykötet részletesen megragad szoros és átfogó olvasatokkal egyaránt. Kabdebó Lóránt figyelembe veszi a Szabó Lőrinc költészetének bábját építő nyugatos hagyományt, de a kifejlődött lepke szárnyait érő kortárs magyar és
