Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Ágoston Enikő Anna: Mint lepke a bábjából (Kabdebó Lóránt: Valami történt)
107 Ágoston Enikő Anna Mint lepke a bábjából Kabdebó Lóránt: Valami történt A lepkéknek sokféle fajtája van a világon: tudják ezt, akik a gyűjtésnek élnek, vagy akik bejárva a természettudományi múzeumok gyűjteményeit, szembesülnek a végtelen vitrinek mögötti színes szárnytengerrel. A lepke meghökkentő képessége a bábbal történő átváltozás, de vannak olyan fajok, amelyek a hernyólét elhagyása után is képesek a folyamatos változásra. Meglepő tapasztalat, hogy a kék pillangók, a morpho menelausok színét csak mi látjuk kéknek, de ahogy közelebbről megvizsgáljuk, láthatóvá válik a fényvisszaverő felszín trükkje, miként válik változatos színűvé és vibrálóvá a felszín. A szárnyak mikroszerkezetének mérete hasonló a fény hullámhosszához, így a fénnyel reakcióba lépve színt produkál a lepke felülete. A létrejövő diffrakcióban a fény elhajlik, így a szárnyak fényforrássá válnak, megvalósítva a vibráló hatást. Szabó Lőrinc költészetének vizsgálatakor alkalom nyílik a természettudomány és az irodalomtudomány találkozására. Kabdebó Lóránt úgy tanulmányozza Szabó Lőrinc költészetét, mintha egy ritka morpho menelaust talált volna, melynek a szárnyán a speciális mikrostruktúrának köszönhetően a fény folyamatosan máshogy törik meg, így a kék szín optikai hatás, a befogott fényt mégis saját fényforrásává teszi a vibrálóvá váló szárnyfelületen. „Ami megtanulható: a »nyugatos« költészet áthagyományozható értékei. Milyen büszkén írja: »a magyar költészet az én nyelvemen beszél« – amikor ő már (mint lepke a bábjából) kilép az önmaga rögzítette, átértékelendő hagyományból.” (155.) Kabdebó Lóránt egy olyan lírai megszólalásra talált, amely alapjaiban a nyugatos hagyományokból táplálkozik, mégis olyan átváltozáson ment keresztül, amely sajátossá és folyamatosan változóvá tette a megszólalást. Olyan belső dinamikát nyer a poétika, mint a pillangó vibráló felszíne: nincs stabilizált szín, de a költői megszólalás mégis folyamatosan újuló és sajátos, amely a költészet homogén jellegét adja a folyamatos átváltozások ellenére is. Szabó Lőrinc költői nyelve olyan nyelvi-poétikai szerkezetben lép működésbe, amely folyamatosan képes a változásra a rá eső fény hatására: nincs konkrét szín, mégis egyedülálló a költői nyelv mikrostruktúrája. Kabdebó egy egész életművet fog át ebben a vizsgálatban, hogy a színváltó képesség minden mozzanatát megérthesse. Ennek a fényhajlító struktúrának a felismeréséhez – ahogy a külső hatásokat folyamatosan másképpen töri meg ez a költészet, ahogy a nyelv maga is változásban van – az életmű és az életrajz alapos ismerete szükséges. A kötet nemcsak az életmű folyamatos változásdinamikáját követi végig különböző tematikák alapján, hanem a költő biografikus oldala is be- és megíró-
