Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
75 hogy menjenek el innen a megszállók. Később nyilván nem lehetett olyan nagyon határozottan hangoztatni, de hogy erre mindenki gondolt, és mindenkinek ott volt a tudatában, az világos, és akkor a nyolcvanas évek közepe táján már lehetett nem csak gondolni lehetett rá, hanem beszélni is róla. És hogy akkor én megcsináltam ezt a plakátot, hát szerintem ezt bárki megcsinálhatta volna. – Legendás szerénységedről adsz bizonyságot, mert az, hogy sokan gondolunk sokfélét, sok mindenről, talán még beszélünk is róla, talán vesszük a fáradtságot, hogy egy kicsit nagyobb társaságban is beszéljünk róla, az egyfajta bátorságot feltételez, de hogy ezt vizuálisan mégis jelenítsük, azért ez sokkal több. – Azt hozzá kell tenni, hogy az a plakát egy-két évvel korábban már ott volt a szobánk falán, és akkor még csak néhány barátunk látta. Ha ezt én korábban, tehát ’89 előtt mutatom meg, akkor még zűrös lehetett volna, és akkor esetleg el lehetett volna tüntetni a plakát alkotóját a plakáttal együtt. Ha pedig később veszem elő, már senkit nem érdekel. Tehát az, hogy ’89-ben hozakodtam elő vele, szerencsés volt, illetve az, hogy nagyon nagy példányszámban nyomtatták ki, ami miatt ismertté és talán sikeressé vált a plakát, de ezek már tőlem független dolgok. Apám egyébként aggódott érte, mert a naplóban is írja valahol, hogy István Oroszországba utazik, talán nem kéne neki most éppen Oroszországba utazni, mert ki tudja, mi lesz ott vele. Igen, voltak ilyen dolgok, de hát nem történt az Orosz Istvánnal semmi baj. – Hálistennek! A másik plakát az elhíresült december 5-i népszavazás kapcsán született. Erre én is rácsodálkoztam, merthogy nekem is van otthon egy ilyen kettészelt kenyérplakátom, és ezt mementóként ott is tartom mindig a falamon. Kettészelt kenyér, és mintegy mozdítja a szavazóközönséget, hová kell lerakni a voksot. Hogyan éltétek meg a népszavazás eredményét? Különös tekintettel az ő kárpátaljai gyökereire, és te hogy élted meg, aki megrajzolta ezt a plakátot, amellyel gyakorlatilag tanúbizonyságot tett amellett, hogyan kell szavazni? – Azt gondolom, hozzám hasonlóan nagyon sokan egy fölháborító dolognak tartották, hogy egyáltalán ilyenről, ami teljesen természetes lenne, szavazni kell. Azaz, hogy a határon kívül szorult magyarok azok részei a nemzetnek, vagy pedig nem. És akkor rajzoltam egy olyan kettészelt kenyeret, mint amilyen a nagy Magyarország volt, és beleírtam neveket. Beleírtam neveket, amelyekből kiderült, hogy a magyar kultúra, a magyar tudományos élet, a magyar művészeti élet nagyon nagy része az a mostani határokon kívül született, és semmi más nem volt a plakát, csak oda voltak írva ezek a nevek. Azt hiszem, nem különösebben kellett magyarázni senkinek a jelentését. – Végszóként egyrészt megköszönöm a beszélgetést, és még engedd meg nekem, hogy a szülők halványodó képéről egy nagyon szép részletet felolvashassak veled a könyvből, hogyan élnek a bennünk élő szülők, milyen intergenerációs tapasztalatot tudunk magunkévá tenni.
