Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Molnár Miklós: Az orgoványi csárda Petőfi-legendái
130 – No, gyüjjön egy gulyás is! Hagy lögyön mindön fajtábú! Elindultak, elöl a báránykás öreg. Kopogtak, beléptek. Petrovicsné szorongva pislogott; a gyermek ott feküdt mellette. Megállt az öreg juhász a borral az ágy előtt. Hosszú szakállával, hófehér hajával megszólalásig olyan volt, mint Koppány ősapánk. – Áldás, békösség, jóakarat! Vötte az örömhírt a pásztorok népe, hogy ëggyē többen löttünk a kiskunsági pusztán. Ēgyüttünk hát a kisded mögtekéntésire, mög hogy köszöntsük a boldog édösanyát. Adja a magyarok istene, hogy nagyra nyőjön, mint a jegönyenyár! Hogy öröme és büszkesége lögyön në csak a szüleinek, hanem ennek a pusztának, ennek a népnek is, ahun születött. Ez a pohár bor az édösanyáé. Kérjük, hogy ürítse, és kívánjuk, hogy váljék egésségire! Erősöggyék tűle! Petrovicsné fogta a poharat, és kiürítette. Mosolygott. A másik vén juhász meg fogta a báránykát, és a kisded mellé fektette: – Nagy pásztor lögyé a népek között! A csikós lekanyarította válláról a karikást, és az ágyra tette: – Ustorod is lögyön! A gulyás előkotorászta a szűre ujjából a furulyát, és a gyermek mellé tette. – Ehun a furulyám! Si non è vero, è ben trovato, „ha nem igaz is, jól ki van találva”, jegyzte meg nagy tiszteletű öregapám. Elköszöntek a pásztorok, és kivonultak áldomást inni. Ittak, ittak – de szavuk nem sok volt. Megérezték mindahányan, hogy ezen a viharos szilveszteréjszakán valami szörnyűséges nagy dolog történt. Vagy ahogy Kosztolányi írta: „Mindez összeolvad egyetlen titokká, elvegyül a szilveszteri rémekkel, álmokkal. Újév áldott hajnala percen. Alszik mindenki, császár, kancellár, gróf, beamter, jurátus, nemes kisasszony, s belefáradva dacos sírásába, édesdeden szunnyad a kisded is, aki megszületett, és minden érlökésére nő, csodálatosan, csodává épül. Lélegzése már olyan, mint az életé, s benne van a világ.” Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát?
