Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
74 jegyzetéhez, s döbbenten látom, ahogy életem jól-rosszul összeillesztett, hézagosan egymásnak döntött képei elengedik a hozzájuk tartozó emlékek kezét, hogy apám életének emlékei közt keressenek társat, hogy azokba karoljanak bele.”10 Igen, abban a könyvben nagyon mélyen megjelenik Orosz István is, de ahhoz, hogy a te unokáid a rád jellemző dimenziót megélhessék, ahhoz kell egy Orosz István-emlékirat. Én ezt legalábbis így értelmezem. Kicsit próbállak provokálni Téged. – Érzem. – És akkor még egyetlen egy dimenziót, a politika dimenzióját közelítsünk meg. 1986-tól szinte napi rendszerességgel megjelenik a naplóban; ez történt, az történt, és nemcsak magyar viszonylatban, hanem európai és világviszonylatban is. Világosan megfogalmazott mondatok, gyakorlatilag kritika nincs is benne, csak tényszerűen közöl dolgokat. És persze a rendszerváltozás körüli gondolatok is megjelennek. Egy kordokumentum tárul elénk. A sebész pontosságával mindent leír. Beszéltetek ti erről otthon? Elmondta a saját maga gondolatait ezzel kapcsolatban? Az, hogy aggódott a világ sorsáért, az egy teljesen természetes gondolat nála. Megosztotta ezt veled mint a felnőtt fiával? – Azt hiszem, hogy amit fölsoroltál, és amire azt mondtad, hogy ő csak objektíven közli a tényeket, azért az, hogy milyen tényeket közöl, abból lehet következtetni arra, hogy ő tulajdonképpen aggódott a világért. Szerintem sokkal jobban aggódott a ’80-as évek végén, a ’90-es években, a kétezres években a világért, mint amennyire én aggódtam. Ebben benne lehet az is, hogy ő 26 évvel idősebb volt nálam, tehát más perspektívából látja az eseményeket. Az még inkább benne lehetett, hogy ő a világ folyásából sokkal, sokkal több rosszat tapasztalt meg. Átélt egy világháborút, amelyet én megúsztam. És abból, hogy milyen dolgok történnek, ő tudott arra következtetni, hogy ezekből mik fejlődhetnek még ki. Szerencsére akkor az ő életében olyan nagyon rossz dolog nem sült ki. Ha élne, most lehet, hogy jobban félne, mi sülhet ki ebből a mostani világból. – Rendszerváltozás, és egy picit beszélj nekünk a Tovarisi konyec-plakátról. Az utóéletét ismerjük. Gyakorlatilag még nagyobb világhírt kaptál ennek a plakátnak köszönhetően. De mikor rajzoltad ezt? Milyen motivációból jött, hogy ezt vizuálisan megjelenítsd? Merthogy erre nem találtam utalást. Lezsák Sándor elmondta, hogyan került bele a közéletbe, hogyan lett belőle egy rendszerváltó plakát. De hogy született a plakát, István? – Hát azért úgy a ’80-as évek közepén, második felében már benne volt a levegőben, ezzel sokan foglalkoztak. – Hát igen, csak nem ilyen eredménnyel. – Az meg, hogy amiről ez a plakát szól, az gyakorlatilag ’56 óta ott volt a köztudatban, már az ’56-os forradalomnak is az volt talán a legradikálisabb követelése, ▼ 10 Orosz, Apakönyv..., 461.
