Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
73 volt, és belopódzni az ő szobájába, és ott látni a különféle szerkezeteket, olyan volt, mint a Vissza a jövőbe című filmnek a föltalálója. Ránézésre is olyan volt egyébként. És még azt is el tudom képzelni róla, hogy ő föltalált ilyen időutazó kapszulát. Ez egész biztos. – Térjünk egy picikét vissza családi körbe. Azt írod, amikor megszületik az unokád, hogy nagyapa-érzés, hogy te ezt nem tudtad megtanulni a te édesapádtól. Most már vannak unokáid. Gondolom, belső igényed az, hogy te azért megmutasd a gyerekeidnek a nagyapa-érzést. – Tényleg nem tudtam megtanulni, hogyan működik ez, mert az egyik nagyapám, az apám nagyapja, mielőtt megszülettem volna, meghalt. Az anyám édesapja ugyan élt még, de nagyon keveset találkoztam vele. Alig emlékszem rá. Igen, ez egy új érzés, amely nem egy rossz érzés. – 1986 vízválasztó a ti családotoknak az életében. A naplójegyzetekből, legalábbis azokból a részekből, amelyeket te gondosan kiválogattál, kirajzolódik egy nagyon komoly gondolatsor, és egy Istenen keresztüli saját létkeresése az édesapádnak. Egyrészt tudatosan keresett valamit az életében, elkezdte olvasni a Bibliát, és ezzel párhuzamosan visszanyúlt az ókori filozófusokhoz, sztoikusokat olvasott és szinte párhuzamot vont a kettő között. Hogy látod, milyen volt egyébként az ő vallási meggyőződése, és ez milyen hatással volt rád? Beszéltetek ti erről? – Nagyon keveset beszéltünk. Az, hogy apám a vallással annyira mélyen foglalkozzon, az életében – számomra – nem derült ki. A naplók alapján vált világossá nekem is, hogy egyrészt a saját gondolatait írja, másrészt nemcsak a Biblia, hanem szépirodalmi munkák olvasása kapcsán is kitér bizonyos hittel kapcsolatos problémákra. Azt nem merném mondani, hogy nagyon határozottan megtért hívő lett volna, viszont nagyon intenzív kereső volt. Az is benne volt, hogy az ő édesanyja egy paplány volt, így amikor ő kint tanult és élt gimnazista korában Beregszászban, gyakorlatilag egy református pap lakásában töltötte a fejlődése szempontjából legfontosabb időszakot, amely nagyon befolyásolhatta őt. Ennek ellenére ugyanúgy eljárt katolikus istentiszteletekre is, de az egyháztól inkább távol tartotta magát, a hit az egyháztól függetlenül volt számára fontos. – Igen. Írja is valahol, hogy Platón sokkal magasabb rendű erkölcs, mint az Ószövetség. Ebben azért egy nagyon komoly állásfoglalás van, szinte érvel saját magával. Nagyon érdekes lét és hit dimenziókat nyit meg. És akkor itt most idézek ehhez kapcsolódván. „Amit leírok, el lehet felejteni – ezzel nyugtatom magam, mert érzem, szükségem van a felejtésre, a lélekkönnyítő amnéziára, de azt is tudom, fölöslegesen ábrándozom róla. A leírt mondatok mélyebben vésődnek be a szürkeállomány barázdái közé, mélyebben, mint az emlékek, átveszik a helyüket, és egy idő után pontosabban emlékszem a leírt mondatokra, mint az emlékképekre, amelyek felidézték őket. Semmi értelme sincs, hogy folytassam – lapozok vissza újra 2012-es
