Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
68 annyira intenzíven foglalkoztam irodalommal, hogy meg is jelentek könyveim, az már apám élete vége felé, de leginkább a halála után volt. – Laci bácsi egészen világosan megfogalmazza, miért lett tanár – egy Válasz-esszében, reflektálva egykori tanítványa, Szabó János Miért nem lettem tanár című írására. És akkor fölteszem a kérdést. Te miért lettél grafikus, animációs filmrendező? – Talán erről már itt a múltkor is beszéltem.7 Volt egy olyan történelmi periódus a koromban, az ’56-os forradalom utáni időszak, amikor az ember nem pontosan azt választotta pályaképül, amelyre úgy érezte, predesztinálva volt, hanem amelyre éppen lehetőség nyílt. Mehettem volna talán az ELTE-re, de többen mondták, jobb nem kudarcélménnyel kezdeni, mert a családi háttér miatt úgyis elutasítanak. Ezért mentem az Iparművészeti Főiskolára, ahova úgy tűnt, semmiféle politikai vizsgálódás nem lesz azzal kapcsolatban, honnan jövök és mit akarok csinálni. Ebben az intézményben mindenféle irodalmi dologgal lehetett foglalkozni: könyvet lehetett illusztrálni, tipográfiával foglalkoztam, könyvdizájnt, színházplakátokat terveztem. Gyakorlatilag irodalmi közegben voltam, annak ellenére, hogy nem kifejezetten irodalmi jellegű volt az iskola, hanem kicsit olyan, mintha bölcsészkarra mentem volna. – Ha megengeded, felolvasnám édesapád tanári hitvallásának egy nagyon-nagyon szép megnyilvánulását, és szeretném, ha erre reflektálnál! „A divattól koronként felkapott, sőt kötelezőnek nyilvánított irányzatoktól irodalomtörténészként is, tanárként is igyekeztem elhatárolódni. Meggyőződésem ugyanis, hogy az irodalmat csak a művek tudják megkedveltetni, a hozzájuk vezető utat pedig az a tanár mutathatja meg, aki nemcsak a műveket, hanem tanulóit is ismeri. Nem jó az, ha a tanár arra kényszerül, hogy a tankönyv tudós szövegét magyarázza. Végül is miért tanítunk irodalmat? Azért-e, hogy a tanulók csak félig-meddig értett műelemzéseket tanuljanak meg, vagy azért, hogy megszeressék az irodalmat, saját véleményt formáljanak a művekről, olvasó emberekké váljanak?”8 Igen. Tehát maga az olvasás. Ez egy megválaszolatlan kérdés. Mit fogunk majd a következő nemzedéknek mondani és mutatni, hogy megmaradjon ez az olvasó embertípus. Te is olvasó ember vagy, értelemszerűen író ember is. Az édesapád olvasmányait nézve különösen az utóbbi évtizedekben, megérintett esetleg téged is az, hogy újraolvass könyveket, újraértelmezz irodalmi alkotásokat? Milyen a te olvasásmintázatod? – Az, hogy apám miket olvasott, az tényleg a naplójából kiderül, mert a naplójának legalább a kétharmad része, lehet, a fele is csak az olvasónapló. Leírja, mikor mit olvasott, és az is látszik, hogy óriási mennyiségű könyvet elol▼ 7 L. az előző, „Azt hiszem, a legnehezebben írt könyvem volt” című beszélgetést. 8 Orosz István, Apakönyv (Kecskemét: Katona József Könyvtár, 2023), 305.
