Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Molnár Miklós: Az orgoványi csárda Petőfi-legendái
129 – Akkor még itt, Orgoványon lakott az apám. Pásztorkodó ember volt ő is. Ő a pásztoroktól hallotta, én meg tőle tudom. De az orgoványi csárda legszebb legendája, miként az Orgoványi napló ban és zalai Szalay László A puszta balladája című könyvében is meg van örökítve, a költő születéséről szól. Egy viharos szilveszteréjszakán, miközben veszettül fújt a szél, és hordta a havat Tolvajos felől, pásztorkodó népek gyűltek az óesztendő búcsúztatására az orgoványi csárdába. Öles juhászok a Zubornyák dinasztiából, hegyes pásztorsüvegben, cifrán kivarrott, sarkukat verő, sárga báránybőr subákban. Villogó szemű, hetyke csikósok rövid bőrbekecsben, sarkantyús csizmában, vállukon átvetett karikás ostorral. Aztán a télen-nyáron szabadban háló rideg marhapásztorok: Röfiek, Lefántiak, Meskók. Köszöntötték egymást illendően, s abban a sorrendben, ahogy érkeztek, körbeülték a kecskelábú asztalt. Bort forraltattak, diskuráltak. Rajtuk kívül csak egy vendég volt a szálában, egy mokány, úrféle ember. Hátát a banyakemencének vetve, szótlanul álldogált. Egyszer csak az egyik öreg pásztor odafordult hozzá: – Hallja az úr! Ha mög nem sértöm, tartson velünk! Az úrféle előrejött, megköszönte s elfogadta a barátságot. Helyet szorítottak neki. – Osztán kinek tisztőjjük, öcsém uram? – Petrovics István az én nevem. – Isten éltesse! Osztán hunnét hová? – Félegyházáról igyekeztünk Kiskőrösre, de itt megrekedtünk. – Még hogy! A fúvásokba? – Nem a, hanem a feleségem itt, a csárdában lebabázott. A vén juhász hátrakapta a fejét, és felhörrent: – Ne mondja, öcsém! A többiek is sajnálkoztak, és nagyot hallgattak az esetre. Egyszer csak az öreg juhász magához intette a bojtárját, és súgott valamit a fülébe. Elszaladt a bojtár, kisvártatva egy báránykával került elő. – Petrovics öcsém! Hun van az újszülött? – A konyhán túl, az első szobában. – Vezessön csak! Petrovics fölállt. – Mögájjunk – mondta egy másik öreg –, én is mék! Aggyatok egy tiszta poharat! Elébe tették, fölvette, a másik kezébe meg egy üveg forralt bort fogott. – Ohó! Hát csikós egy se mén? – Gyühet, ha akar! Fölpattant az egyik sarkantyús legény.
