Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Molnár Miklós: Az orgoványi csárda Petőfi-legendái
128 Endre, lehetőleg máma még, amiért átszabtam kissé, amit idézek Petőfi nem alkuszik című zseniális nagyesszéjéből.) Világtörténelem, Szophoklész-drámák, és amik tegnap este egy falusi lakodalomban történtek, egyszerre tolultak föl benne. A szomszéd asztalnál – olvasom nagyapám naplójában – kezdett már hangosodni és kedvesedni a vendég. A csikósbojtár egy pohár sillerrel a markában a kóbor diáknak látszó utashoz lépett: – Engödelmet, ha mög nem sértöm, kit tisztölhetünk az úrban? – Petőfi vagyok – felelte a diákforma vendég. – Csak nem a poéta? – kérdezte az öregebbik pásztor, mert ő már hallotta ezt a nevet a „Fürdik a holdvilág az éj tengerében”, a „Befordultam a konyhára”, „A virágnak megtiltani nem lehet”, meg több divatos magyar nótával kapcsolatban. Fölállt, odament Petőfihez, és jó markosan megrázta a kezét: – Az én istenöm áldja mög! Szóba elegyedtek; gondűző borocska mellett vígan illan az idő. A csikóslegény tátott szájjal fülelt. Izgett-mozgott, mint akinek erősen böki az oldalát valami. Egyszer csak kibuggyant belőle: – Ha poéta az úr, miránk, csikósokra is tudna írni kádenciát? Petőfi rávágta: – Tudnék hát! Az öreg pásztor lenyomta a helyére eres karjaival a bojtárt. Petőfi egy kis noteszt kapott elő a dolmányából, néhány pillanatig a levegőbe meredt, és homlokát a jobb tenyerébe támasztotta. Bal kézzel írt, mert balkezes volt, és egykettőre megszületett a „Pusztán születtem...” című és kezdetű vers az orgoványi csárdában: Pusztán születtem, a pusztán lakom. Nincs födeles, kéményes hajlokom; De van cserényem, van jó paripám: Csikós vagyok az alföldi rónán. Szőrén szoktam megűlni a lovat, Ha ide vagy oda útam akad; Nem szükséges a nyereg a hátán – Csikós vagyok az alföldi rónán. Gyócs a gatyám, patyolat az ingem, Nem vettem, a rózsám varrta ingyen. Hej, maholnap az én piros rózsám Csikósné lesz az alföldi rónán. A deresedő utas, aki a történetet elbeszélte öregapámnak, szanki magyar volt, a szabadszállási piacra vitt fejes káposztát. – Honnan tudja kelmed mindezt ilyen pontosan? – kérdezte tőle öregapám.
