Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
53 között” jár, az ágyán heverő, „1930 és 45 közötti könyvek” között elterülve olvas (57.). A személyazonosságát csak rögtön elbizonytalanítva vállalja fel („Igen. Vagy nem?”), arra a kérdésre, hogy mióta lakik abban a lakásban, szintén visszakérdez („Ahol jelenleg tartózkodunk?”), majd reméli, hogy „a másik legalább a kérdés hangsúlyából felfogja a belerejtett nézetet” (58.). A „papír szerint aznapi” dátum felolvasása után Dobrovics „megpróbál[t] korabeli lenni” – ehhez a hivatalos nyelv alkalmazása társul –, majd regisztrálja magában, hogy „egy Dickens-regényben” szerepelnek éppen – ismét egy irodalmi élményhez rendelve teremt távolságot saját valósága és önmaga között. Dobrovics szövegszerű jelenlétként értelmezi magát: egyszerre a hagyomány (saját múltja) és a nyelv, sőt az irodalmi hagyomány termékeként. Ez a jelleg ismét visszatérő elem: Dobrovicsot a könyv eddigi terjedelme során a narráció több tényező, így a történelem, egy sajátos viselkedésformájú közeg, a hatalom szubjektumképzése termékeként ábrázolta. A motívum a narratív identitás korábban hivatkozott elméletével is párhuzamba hozható: a kulturális élményekre támaszkodó, narratív énmegalkotás nem pusztán az itt említett, Dickens-regényen keresztüli fikcionalizálást, de a „Tegnapban” való, könyveken keresztül történő elmerülést is magába foglalja. (A múlt megismerhetőségének zálogát jelentő könyvek, melyeket a jelenet előtt olvas, ugyanakkor nem Dickensregények: mindennek iróniától sem mentes többletjelentést kölcsönöz az azóta – a Vadnai Bébi megjelenéséhez képesti jövőben – megjelent Bereményi-memoár, a Magyar Copperfield címválasztása. Ezen túlmenően viszont az írói életmű múltbeli része, jelesül ismét a debütáló novelláskötet szolgáltat erősebb párhuzamokat: a Nyomorultakat saját, önéletrajzi ihletésű műveként beállító – és közben a fejében kémtörténetet író – Dobrovics az Irodalomban, valamint a regényszereplő svéd királlyal diskuráló Somogyi A svéd királyban egyaránt ide sorolhatók – de még a csak folyóiratban megjelent Tenyészet24 rovarméretűre zsugorított, Paradicsomból kiűzetett emberpárja is, akik a novella végén személyesen a narrátori én zsebében végzik.) Továbbá metareflexív gesztus is: Dobrovics önéletrajzi, és a „Tegnapból” táplálkozó ihletettségű szövegeket ír – saját magát szövegjelenlétként értelmezni utalhat az önéletírás kikerülhetetlen csapdájára. A Dickens-utaláson túl itt ismét felmerül a szöveg öntükrözésének, önreferenciájának lehetősége is: a „rosszhiszemű, jogcím nélküli ottmaradó” titulust rögtön egy „kéziratba” akarja beszúrni Dobrovics, ami az irodalmi szereplőként, szövegjelenlétként értett önmaga más szövegből „ottmaradt” mivoltára is kiterjeszti a motívum értelmezési lehetőségeit. (60.). Megjegyzendő, hogy a Vadnai Bébi recepciója is foglalkozott ezzel a jelenséggel: Bán Zoltán András szerint a regény Dobrovicsot „ravasz módon nem egyes szám első▼ 24 Bereményi, Géza, Tenyészet, Mozgó Világ 1., évf., 2. sz., 1971. 94–102.
