Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
51 temény.”21 Az emberek etnológiai leletként való tárgyiasítása ugyanazt a befogadó pozíciót feltételezi, amit Dobrovics írói anyaggyűjtése is, a színpadias szcenírozás pedig egyaránt megfeleltethető a jelmez és kulissza motívumaival, valamint a törzstagok folyamatos performanszokban és heppeningekben megnyilvánuló önesztétizálásával. A tényleges Öndivatbemutató szövegében is ez az esztétizálás, a szereplők saját mindennapi életének eljátszott szerepként való eljátszása köszön vissza, külön kitérve a korszakra: „C: Tegyen valami sajátosat. [...] A: Képviseljen egy életformát. B: Egy korosztályt. C: Egy várost. B: Egy korszakot. A: Egy sorsot. C: Egy személyiséget.”22 Dobrovics egyéni történelem- és időélményének megfogalmazása is olvasható tehát a kor underground-avantgárd művészeti elképzeléseinek poétikai lenyomataként, a szcéna művészeit foglalkoztató énkérdés reprezentációjaként. A Vadnai Bébi szövege visszatérően utal ezekre. Dobrovics múltban élése az idősíkok közti határok felbomlásával saját helyzetének viszonyítási pontjait is kimozdítja. A múlt csak a jelen által elérhető és megismerhető, ugyanakkor a jelen lényegét a múlt elfedett újrajátszása teszi ki, mindez pedig önmeghatározásának, énképzésének temporális vonatkozására is kihat. Ezt tükrözi identifikációs folyamatának következő stádiuma is: a kiküldött hivatali személy kilakoltatási végzésén – melyet ismét alá kell írnia – meglátott „rosszhiszemű, jogcím nélküli ottmaradó”, a hosszabb, jelzős szerkezettel körülíró identitások sorába illeszthető az „álkülönc népfi”, a „kövérkés, izzadt, haszonleső herélt” és a „szerájbeli tégla” után. Erre a többivel ellentétben szégyen vagy bűntudat helyett – mint Pogány Eszter is kiemeli23 – őszinte örömmel reagál, és magáénak vallja, noha eddig ez érkezett a legteljesebb mértékben a külső, hivatalos világból (saját rossz lelkiismerete és gúnyolódó törzstagjai helyett egy hivatalos iraton olvassa az „anyakönyv szerinti” neve mellett [59.]). Dobrovics számára „fontos, hogy minek tekintse” magát (60.), és a felszíni, elnyomó-elnyomott dinamikához igazodva ez a besorolás kiegyensúlyozza a hivatalos világgal való viszonyát: azon kívülre pozicionálja, az „ottmaradás” révén a jelenetben is hangsúlyozott, „papír szerint aznapi” dátumhoz (58.) képest saját, szubjektív idejéhez, az érdeklődése középpontjában álló múlthoz rendeli hozzá, ezzel jóváhagyva elhatárolódásának időbeli aspektusát. Az elismeréseket, melyeket a hivatalos szféra az „anyakönyv szerinti” nevéhez társított (az írása megjelentetése, újságcikk), mintegy kompenzálja ez a kirekesztés. Dobrovics múlt iránti érdeklődését, elvágyódását a hatalom regisztrálja, és saját efemer jelenében ehhez méltó névvel ruházza fel. Ez ugyanakkor a hatalommal fennálló viszony összetettségének újabb kihangsúlyozása is: Dobrovics ▼ 21 Hajas, Tibor: Filmtervezet. Ideiglenes cím: Öndivatbemutató in uő: Szövegek. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005, 191–192. 22 Hajas, Tibor: Öndivatbemutató in uő: Szövegek. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005, 193–196. 23 Pogány Eszter, Az írás megmarad. Tempevölgy, 2015/3, 43–47.
