Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
42 forradalmárokként jelennek meg, illetve mint olyan aktorok, akik saját kis »élet-színházukban« minduntalan saját életstílusukat és személyiségüket inszcenálják és adják elő. Más szempontból ugyanezek a művészek az »illegalitás legendáriumának« is részei, körvonalaik heroikus arányokat kapnak, személyiségük mitológiai mintákban oldódik fel, színes elbeszélések hőseivé válnak – egyrészt az utókor szemében, de sokan [...] aktívan dolgoztak is ezen.”8 Felvinczy jellemzése, miszerint „nemigen lehetett megállapítani, mikor komoly, mikor performansz az, amit éppen előad” (43.), megfeleltethető ennek a koncepciónak. Ugyancsak ezt támasztja alá a szöveg tipográfiája, amikor a performanszon a közönség „»szórakozni« kezdett” – a „szórakozni” szó a regény szövegében is idézőjelek között szerepel. Ebben ismét az a jelenség érhető tetten, hogy Bereményi szövege a fikciós keretek között pontosan beazonosítható, valós jelenségeket jelenít meg – jóllehet, az imaginárius minőségben feloldva, de folyamatos rejtett utalásokkal a valóságosság lehetőségére. A törzsi nyelvhasználat, azon belül is Felvinczy performansza ugyanakkor a regényvilágon belüli jelenségként szemlélve újabb szubjektumelméleti szemponttal gazdagíthatja a regényen belüli énképződések vizsgálatát. Julia Kristeva Egyik identitásból a Másik(ba) című előadásában9 az orosz formalistáktól átvett poétikus nyelv fogalmát helyezi vizsgálódása középpontjába, mely túlmutat a jelölés és jelentés funkcióin: az ösztönkésztetésekre, a libidóra, a hangképző szervek izomösszehúzódásaira vezethető vissza, amit genetikusan a gyermeki (nyelv előtti) és pszichotikus (nyelv utáni) beszéd fonetikus jelenségein mutat ki. Kristeva a „próbára tett, folyamatban lévő szubjektumot” (sujet en proces)10 határozza meg, mint a poétikus nyelv beszélő alanyát. A poétikus nyelv a paternális, jelentésrögzítő hatalomnak ellenálló természete által jelentős szubverzív potenciállal rendelkezik: benne foglaltatik annak a lehetősége, hogy az irodalom puszta ismeretből dinamikus társadalomformáló erővé váljon. Kristeva szerint ennek a potenciálnak a megnyilvánulása az a „hely”, ahol „a társadalmi törvény megsemmisül és újjáéled”. A jelentés kimozdítása a társadalmi rend kimozdítása is: Kristeva szerint a kor (a 20. század második fele) irodalmi, humán tudományos és társadalmi jelenségeiben egyaránt tetten érhető ez az elmozdulás. Kristeva elmélete felől olvasva Felvinczy „heppeningje” termékeny értelmezési keretet kap: verbális kitörése, melyben a keserű gúny a kontextuális értelmet ▼ 8 Havasréti, i. m. 9 Kristeva, Julia: Egyik identitásból a Másik(ba). (ford.: Farkas Anikó) in: Helikon, 41, 1995 1–2., 62–79. 10 Kristeva, i. m.
