Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (II. rész)
39 nyeiben szereplő Alvinczy gróf nevének komikus kifordításaként szintén ehhez az iróniához sorolható.) A legfőbb összekötő tevékenységet jelentő szóbeli kommunikációt illetően pedig a Törzs „nem volt vitaklub”, tagjai „nem tárgyaltak, hanem kinyilvánítottak”, kerülve az összeütközést, „mert abból csak életre szóló harag lett volna ilyen megszilárdult egyéniségek esetében”. (37.) Ugyanekkora hangsúly esik a környezetük iránti lenézésre és a folyamatos színpadias gesztusokra: Felvinczy a sörözőben „tüntetőleg” elkezd újságot olvasni, egy „etnográfus érdeklődésével mindez pedig „heppening” (sic!) lehetett a részéről. (38.) Ennek részeként végül csapkodni kezd az összecsavart újsággal – mint kiderül, a fenti kritika hatására. A közben hisztérikusan kiabált jelzők és metaforák („[b] uzgárok, mókusok, hernyók, verebek, benyali kecsegék eminens anyukák vakbuzgó csöcsein! Kívülről befelé szoppancsok! Belülről kifelé impotens [...] vakablak” [41.]) a szerzők névsorára vonatkoznak. A jelenet komikus színekkel ábrázolja a nem hivatalos művészközeg frusztráltságát: Felvinczy addig csapkod az újsággal, „[m]íg ki nem potyognak a betűk”, elakadt monológját „Pasztelkó, a költő” fejezi be, valamint az ezt követő névsorolvasás színpadias túljátszottságát is artikulálja a szöveg: „Á! »Irodalmi kritika« [...] Á! »Induló tehetségek.« Á! »Ígéretes prózaírók új nemzedéke.« – Ezt a szót úgy betűzte, hogy többen röhögni kezdtek a boxban. – Nem-ze-dék. Ez jó! »Felfedezés« – betűzte a Ló még nagyobb sikerrel.” (42.) A passzus ismét az Irodalomra, méghozzá annak sokat idézett kezdőmondatára („Dobrovics – aki az induló tehetségek közé tartozott”2) utal vissza. Ez már eredeti közegében is egy ironikus, túlhangsúlyozott metafikciós állásfoglalás a korszak irodalmáról, fentebb említett nemzedéki kategóriáiról és az írói pályáról általában, ugyanakkor az Irodalom-beli Dobrovics identitásának alapköve és leginkább lényegi komponense. Azzal, hogy ebben a kontextusban idézi fel, a Vadnai Bébi narrációja a két Dobrovics-figura közötti azonosságot hangsúlyozva írja tovább, jeleníti meg egy új szinten ezeket a témákat. A „vakablakok névsorának” Felvinczy általi, a neveket egyenként, gúnyos pantomimmel megszemélyesítő felolvasásának a hallgatóság nevében „A provinciális próza stréberei” címet adja az elbeszélő. A metafikciós kritika minden, mégoly gyöngéd (ön)irónia mellett sem hagyja érintetlenül a Dobrovics saját közegének frusztrációtól fűtött, örökös mellérendelésben, bagatellizálásban megnyilvánuló arisztokratikus művészpózát. A performansz Dobrovics „személyi igazolvány” szerinti nevéhez érve egy ▼ 2 Bereményi, Géza: Irodalom in uő: A svéd király. Magvető Kiadó, Budapest, 1970. 5–24.
