Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)

34

ókat és struktúraképző elveket kedvezményezve, amelyekkel kiküszöbölhetők a közönségre kacsingatások, a traumakiteregetések túlcifrázásai. „Nem elég naplót írni. Olvasni is kell a naplót, tulajdon naplónkat, sokszor, rendszeresen, éppen olyan rendszeresen, mint ahogy írjuk: csak így van értelme.”32

A megkínlódott másság elementáris ösztönzései azok felől érkeztek, kiknek ereiben fele részt magyar vér csörgedezett. A kisebbségiség palackjába zártsággal csetepatézás Danilo Kiš-i és Aleksandar Tišma-i örökségéből jócskán részelteti olvasóit. A kortársi egyenrangúság anekdotákkal fűszerezettsége sohasem hivalkodó, a sebnyalogatással tolakodásoknak se híre, se hamva, a négyszemközti, hatszemközti fraternizálások hétpecsétes titkaiból nincs ízelítő. Botránykővé válásuk állomásai kerülnek terítékre. A kisajátításoktól irtózó Danilo Kiš gyanús hazátlansága, az, hogy farkasszemet merészelt nézni a szülőfölddel. A „hontalan uraság” általa kifundált (és praktizált) zsánerének konfessziója, akinek gyermekkori relikviája „mindössze néhány kép: lengedező pálmák és oleanderek valahol a tengerparton, a rétek között szürkészölden folydogáló Duna, egy kiszámoló versike: an-tan-ténusz, szó-raka-ténusz...”,33 alighanem az egyik legmaradandóbb forrása a nyelvről mint az egyetlen sanszról, mellyel háborítatlanul foglalatoskodhatunk. Aleksandar Tišma a sivárságok és a vákuumok lajstromozójaként, a „Pannon pokol” tereptérképészeként nyerte el megbecsülését. Az outsiderséggel hitelesített beavatottság és a járatossággal demonstrált kívülállás34 e páratlan úttörője a Makró fordítójaként és méltatójaként mindenkit megelőzve konstatálta a végeli hozzáállás komplexusmentességét, azt az erényt, hogy eruditivitása „nem reked meg az elidegenedés, a kiúttalanság, értelem nélküliség”35 ecsetelései közepette. A bennünk lapító gonosz láttatására36 szövetkezése, a „mennyire rozoga lábakon áll ez az én legalizáltságom”37 önkalibrálása és az 1950-es évek derekára eső ráébredése az exterritorialitására, mind-mind Végel László modelljéül szolgáltak. Az Időírás II., a Két tükör között és a Peremvidéki palackposta apróbb toldásokkal felszerelten, szívszorító bensőségességgel mesél a betegség legyűrte barátnál tett búcsúlátogatásról, ahol valószínűleg afféle, a mások orrára nem köthető revelatív eszmecsere zajlott, amely közvetlenül érintette a „vajdasági vidékiességnek a hínárjába”38 gaba▼

32 MÁRAI Sándor, Ami a naplóból kimaradt 1945–1946, Toronto, Vörösváry Publishing Co. Ltd., 1991, 262. 33 Danilo KIŠ, A hontalan (Variáns), ford. BORBÉLY János, in D. K., Lant és sebhelyek (Novellák a hagyatékból 1980–1986), szerk. BALÁZS Attila, ford. BALÁZS Attila, BORBÉLY János, RADICS Viktória, RAJSLI Emese, Budapest, Pest Szalon Könyvkiadó, 1994, 63. 34 Ehhez Marko ČUDIĆ, Aleksandar Tišma fragmentumai a magyar irodalomról, Alföld, 2018/9, 63–64.

35 Aleksandar TIŠMA, Egy makró emlékiratai, ford. VÉGEL Beáta, in Végel-Symposion (Tanulmányok Végel László műveiről), szerk. VIRÁG Zoltán, Budapest, Kijárat Kiadó, 2005, 14. 36 Erről Vladimir GVOZDEN, Aleksandar Tišma és a Holocaust-effektus, ford. ORCSIK Roland, Tiszatáj, 2005/1, 97.

37 Aleksandar TIŠMA, Napló 1942–2001, Részletek, ford. BORBÉLY János, Híd, 2003/3–4, 379.

38 Uő., Napló 1942–2001 (II.), Részletek, ford. BORBÉLY János, Híd, 2003/5, 471.