Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)

35

lyodástól borzadó Aleksandar Tišma elkülönülésének erkölcsi pilléreit, beleértve a már 1943. augusztus 8-án kiérlelt koreográfiáját: „Természetem szerint ugyanis a végsőkig őszinteségre és a jelenségekben, viszonyokban való teljes elmélyedésre törekszem, ez pedig csakis napló vagy monológ alakjában lehetséges.”39

A csillapíthatatlan hontalanság és a téves csatatéren meghalás ódiumát viselés – à la Domonkos István – jelképéül újvidéki tanszék-létrehozó tanárát, Sinkó Ervint teszi meg, a partizáneszmény megnyirbálásában élenjáró professzorának tiltott könyve közvetítette létanalízist tűzvén zászlajára. Az idegenségalakzatok gyökeréig leásás, az önmardosások és önlehántások avatják kulcsművé a Bezúzott háborús naplót (1939–1944), amelyet a Két tükör között az 1990-es évek szörnyűségeit előrevetítve megmagyarázó „igazi balkáni freskónak” nevez. A harcos elkötelezettség zsákutcáiba be-betévedő Sinkó Ervin annyi szociális, egzisztenciális és politikai kudarccal konfrontálódott, mint mások kevesen. A világhoz a fekete oldaláról, a sötétebb tónusai felől közelítés képességét híres zágrábi patrónusa és barátja mesterfogásaiból szemezgetve tanulta el. Akceptálva, hogy a vitatkozás és az apológia dialektikusan összetartoznak, nehezen választhatók el egymástól a művészetben, s borzasztóan veszélyes a vigyázatlanul integrálódás a társadalmi mechanizmusokba. Osztozott Miroslav Krležának részint a tolsztojánizmusra hajazó krédójában: az író szükségképpen disszidens (másként, eltérően gondolkodó), s e megszenvedettség nehezékével fordul akár a nemzet és tekintélyei, akár az állam és létesítményformái felé. Arra is rábólintva, hogy a tortúrák, a gaztettek végeérhetetlenek, az emberi ostobaság rendszerfüggetlen és kiapadhatatlan.

A hamis rágalmakból, a dehonesztálásokból Miroslav Krležának sem volt hiánya, ráadásul ezek délvidéki léptékeit többé-kevésbé megsaccolhatta, seregnyi fülest kapván arról, hogy „vele szemben Vajdaságban a magyarok között ellenszenvek uralkodnak és magyarfalónak stb. tartják”.40 Ő, aki már az 1935-ös belső pártdisputákban a nemzetiségekkel való széles körű együttműködés mellett kardoskodott, flottul rácáfolt e gyanúsítgatásokra. Vélhetően a Sinkó Ervintől gyűjtött értesülésektől is felcsigázottan, Zágrábba költözésre serkentette például Végel Lászlót az 1960-as évek közepén. Előirányozva, hogy a mentorálását és a karrierjének egyengetését nyugodtan rábízhatja. Az íróasztalánál lecövekelő neoplantai azonban nem számolta fel neusatzi főhadiszállását, Novi Sad környéki felségterületén maradt, ám csápjait kieresztvén, a Krleža-oeuvre „eltérő enciklo▼

39 Uő., Napló 1942–2001, Részletek, ford. BORBÉLY János, Híd, 2003/3–4, 374.

40 Farkas Nándor – Sinkó Ervinnek (Novi Sad, 1956. I. 13.), in Sinkó Ervin levelezése II. 1945–1967, s. a. r. és jegyz., KOVÁCS József, Budapest, Argumentum Kiadó, 2006, 74.