Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)

30

keringeti, ugyanazon motívumhalmozódások mibenlétét kutatja, legkitartóbban a „húzd meg-ereszd meg” taktikusaként a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia (Demokratska Federativna Jugoslavija), a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija) és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija) bakján ülő Josip Broz Tito regnálásának kihatásain töprengve. A vezetői teendők ellátásának az egy nemzet egy államban utópikus szubjektivista talapzatán egyensúlyozásain tehát, amely balanszírozásokban az általa vezényelt régi partizángeneráció kiváltságosai a hatalom csúcsán féktelenül tombolhattak, közigazgatási impotenciájukat azzal bizonyítva, hogy trónolásuk nem megy anélkül, hogy a kordában tartáshoz ne az elnyomás és a megtorlás erőszakos eszközeihez18 folyamodnának.

Küszködő értelmiségi kaliberekkel, kisemmizett melósokkal, falusi gazdálkodókkal benépesített skanzenjei, rezervátumai dugig tömve díszpintyekkel is. Az elővigyázatos cenzorokkal, a korábban mukkanni sem merőkből szuperhősökké avanzsáltakkal, a pártállamnak doromboló kiskirályokkal (Wittgenstein szövőszéke) és a semmiből előtoppanó balkanológusokkal, a szenvedéstőkéjüket gyümölcsöztetőkkel, a nemzetvédő komisszárokkal, az öntömjénező populistákkal (Időírás, időközben I. és II., Két tükör között), valamint a gombamód szaporodó igehirdetőkkel (Bűnhődés), a többpártrendszer karosszékeibe ejtőernyőzőkkel, az egyenruhát csak utólag felvenni merőkkel (Négyszemközt Máraival), továbbá a szólásszabadságról trillázókkal meg azokkal a grállovagokkal, akik már pólyásként ellenzéki elszántsággal sírtak fel (Peremvidéki palackposta).

A kisebbségi sorsfeltételeken mélázásai, gyújtópontban a üldöztetés mítoszaival, az indiántáborból szalajtottsággal (szerzőnk a westernfilmek rajongója) s a pántlikás nacionalisták miliőivel, a demagógia hálójában vergődéseket viszik színre. Leleplezve a hazaszeretetnek álcázott intolerancia ellenségfabrikálásait és a hazafiság maszkjai mögé bújtatott gyűlöletgerjesztéseket. Felsejléseiket, elharapózásaikat a Tito-éra hajnalán és alkonyán merengve egyaránt csokorba szedi, mert bár a marsall – néhány kivételtől eltekintve – a tornyosuló nehézségeket és elégedetlenségeket nem vélte oknak vagy ürügynek arra, hogy lecsökkentse a kivívott eredmények, a megszerzett jogok hatósugarát a kultúrában,19 Jugoszláviája nem rendelkezett a szabadságértékeket általánosan elismerő, a kivirágoztatásukért maradéktalanul kezeskedő intézményi palettával, egyéb háttérbázisokkal. Pontosabban: impériumának tömegmanipulációiban semelyik érdek vagy elkép-▼

18 Ezekről Gal KIRN, Socialist Reproduction and Self-Management Ideology in Yugoslavia in 1968 and Beyond, in G. K., Partisan Ruptures (Self-Management, Market Reform and the Spectre of Socialist Yugoslavia), trans. Borut PRAPER, London, Pluto Press, 2019, 193–194.

19 Vö. Predrag MATVEJEVIĆ, Jugoslavenska politička kulture (Neke poruke Titova djela), in P. M., Jugoslavenstvo danas (Pitanja kulture), Beograd, Beogradski izdavačko-grafički zavod, 1984, 167.