Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)

31

zelés nem kapott demokratikus kimenetellel kecsegtető zöld utat, így az etnikai identitások elfojtásával a nacionalizmus szélsőségeinek fellobbantásában s egy bénult rendszer hátrahagyásában20 segédkezett akarva-akaratlanul.

Az Időírás-kötetek a nevek és a terminusok közti zűrzavarokkal, a vérrel szennyezettség elfedte nosztalgiák paradoxiális feszültségeivel viaskodnak. Végel Lászlót a multikulturalitás jugoszláv brandjének emlékkiterjedtségeinél intenzívebben foglalkoztatják a diktátumszerű erőltetettség és a szankciókkal presszionálás ideológiai mélyrétegei, a szétszórtság és a heterogenitás egyéni dimenziói,21 személyes érzelmi aspektusai. A Peremvidéki palackposta 1992-es számvetésében: „Bábel tornyát parancsuralomban lehetetlen felépíteni. A testvériség-egység jelszava mögött az egypártrendszerből logikusan következő divide et impera elve rejtezett: amit mi sem bizonyít jobban, minthogy ezekben az évtizedekben alaposan megfogyatkoztak azok, akiknek meg kellett fogyatkozniuk. A Vajdaságból egész népcsoportok tűntek el, például háromszázezer német. Újvidék etnikai térképe átalakult. Így nőtt a vákuum körülöttünk – és bennünk. Csak a rossz közérzet gyülemlett, miközben az élet valóságtalanná vált.” (15.)

Alig van olyan sértés, leminősítés, rágalom, amit még nem vágtak a fejéhez, amelyekbe nem futott bele idáig. A vádak nyílzápora mindenfelől érkezik: az egykori egyetemi albérlőtárstól, a régi tagkönyveiket dugdosó, a ropogós igazolványaikat lobogtató bácskai melldöngetőktől, a magyarországi feldühödtektől, a politikai kifőzdék simulékony bértollnokaitól. A megütközés és a bölcs belenyugvás pólusai közt ingázva szemlézi-leltározza ezeket. A ledorongolások közepette elkél a bátorítás, a respektálás nélkülözhetetlen, kiváltképp ha a Négyszemközt Máraivalban magasztalt és a második Időírásban evokált Ilia Mihálytól zsebelhető be: „Csak közvetve tudtam elmondani, mennyi köszönettel tartozom neki. Sokat tanultam tőle, habár tudom, sohasem volt szándékában okítani. A figyelmes hallgató szituációjából tanított. Úgy tartom számon, mint az egységesülő magyar irodalom napszámosát, aki azért tud egységben gondolkodni, mert értette és érzékelte a különbségeket.” (165.)

Végel László a felneszelő tizenéves és az erőszak kígyómérgeivel tisztában levő meglett férfi (Wittgenstein szövőszéke), a Franz Kafka Kastélyába betámolygó Švejk, a Balkán tisztítótüzében acélosodó „urbonépi”, s a szakadékok fölötti kötéltáncoló (Időírás-trilógia) vagy a faluvégi plebejus (Négyszemközt Máraival) metaforáival vet ▼

20 Vö. Ivo GOLDSTEIN, 1966-80: Decentralisation and Repression, in I. G., Croatia: A History, trans. Nikolina JOVANOVIĆ, Montreal, Quebec – Kingston, Ontario, McGill-Queen’s University Press, 1999, 187–188.

21 A provincializmus etnonacionalista variánsait aláásó emléktermelődésről lásd: Mitja VELIKONJA, Ways of Remembering Yugoslavia (The Yugoslav rear-view mirror), in Yugoslavia in a Historical Perspective, eds. Latinka PETROVIĆ, Drago ROKSANDIĆ, Mitja VELIKONJA, Wolfgang HOEPKEN, Florian BIEBER, Belgrade, Helsinki Committee for Human Rights in Serbia, 2017, 523. és 553–554.