Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)
29 s a szétesésével új államalakulatokká képződött Jugoszlávia „ismerős idegenjeként” követi és bogozza az adminisztratív beavatkozások, a megszorító-tiltó intézkedések sokfelé ágazódásait és szálazódásait. Fesztelenül váltogatja a nézőszögeket. Tablói impozáns méretűek, a bennük dicsérően vagy elmarasztalóan megemlített, valós vagy képzeletbeli társalgásba bevont művészek, szépírók, filozófusok, politikusok számaránya tiszteletet parancsoló. A Wittgenstein szövőszéke hat, önálló címekkel ellátott, évszámokkal és évszakokkal keltezett textusának – a kollekciót hetedikként koronázó Epilógussal (ennél elmaradt a kronológiai konkretizálás) együtt – hetven fölötti a névállománya. A Két tükör közöttel trilógiává duzzadt Időírás, időközben első része a százötvenet, a második a százhúszat, a harmadik a kétszázötvenet haladja meg, a Négyszemközt Máraival a nyolcvanat, a Peremvidéki palackpostáé pedig a száznyolcvanat súrolja. Az uralmi mechanizmusok ciklikusságát az unitarizmust és a szeparatizmust veszélyes elhajlásként tételező, a nemzeti öntudatot jugoszláv öntudattá desztillálásra sarkalló periódusokhoz sűrűn visszakanyarodva értelmezi. Azzal az indíttatással, hogy rávilágítson, miféle tobzódásokban öltött testet, miféle szétforgácsolódásokba torkollott annak a Nyugattal és Amerikával ugyanúgy elhitetett rögeszmének a sulykolása, hogy a belső stabilitás és a társadalmi-gazdasági fejlődés biztosítéka, a tartományi előrelépések záloga kizárólag a nemzeti homogenitás. Hiába volt a Vajdaságban lakók életszínvonala emelkedő tendenciájú az 1970-es évek beköszöntekor (alacsony írástudatlansági ráta, előkelő helyezés az egy főre eső jövedelmek ranglétráján), s hiába lett ez a mezőgazdaságiexport-aktivitása miatt szépen prosperáló terület az egyik legurbanizáltabb zóna az 1980-as évek elejére, a potenciálja kihasználatlan maradt. Sőt, alkotmányának törvényi szintű visszaminősítéséért, autonómiájának elvételéért hatalmas árat fizetett az ottani népesség. Az alapos mérlegelések és a józan esélylatolgatások nyomán ugyanaz a konklúzió kristályosodik ki többszöri nekirugaszkodásában: bármekkora gyarapodási eredményekig érkezett el a szocialista Jugoszlávia a modernizációs nívója és civilizációs szintje jóvoltából, s hiába nem akadt ezekre precedens a déli szláv nemzettörténetekben, mégsem sikerült olyan politikai szisztémát és államszerkezetet létrehozni, amely képes lett volna ellenállni a belülről fenyegető és a kívülről rátörő válságok nyomásának.16 A Wittgenstein szövőszéke háborús naplóként definiálható17 tűnődései óta, s jelen állás szerint a Peremvidéki palackpostával bezárólag, ugyanazon kérdésláncolatokat ▼ 16 Ehhez Drago ROKSANDIĆ, Yugoslavism before the Creation of Yugoslavia, in Yugoslavia in a Historical Perspective, eds. Latinka PETROVIĆ, Drago ROKSANDIĆ, Mitja VELIKONJA, Wolfgang HOEPKEN, Florian BIEBER, Belgrade, Helsinki Committee for Human Rights in Serbia, 2017, 57. 17 Vö. BORI Imre, A jugoszláviai magyar irodalom 1944–1998, in B. I., A jugoszláviai magyar irodalom története, Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1999, 225.
