Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)
24 Virág Zoltán A jugolabirintus Thészeusza Példák és előképek Végel László naplóírásában Annak a műfaji és stiláris sokszínűségnek, amely hatvanöt esztendeje jellemzi Végel László alkotói tevékenységét, elmozdíthatatlan építőeleme a naplószerű megformálás. Önéletrajzi összefüggésekben bővelkedő köteteiben, a pillanatot meglovagolni igyekvő „hőseinek viselkedésében és szavukban, érzésükben és gondolatukban országos méretű történések”1 villantódnak fel. Ismeretszféráinak kiaknázása, egymásban és magukban csalatkozó szereplői mondandójának tartós visszhangja voltaképpen ama irányszabásokat ellensúlyozza, hogy a peremeken komfortosan vagy kényelmetlenül egzisztálók iparkodjanak észrevétlenségben maradni. Betagozódásukkal ne zavarjanak sok vizet, szerényen indítványozzák és visszafogottan tartsák elevenen kontaktusaikat. A szüntelenül változó identitásképletek, illetőleg a más identitásokkal való jelentős mértékű keveredéseik2 fölöttébb szokták bosszantani az önfelkent érdekvédők könnyen megbotránkoztatható köreit. Főleg akkor, amikor hivatásos kisebbségiként némelyek egy meglehetősen gyér kínálaton belüli nyelvi és kulturális választékra esküsznek föl. A parókializmus koloncait lerázó elbeszélő, az éles szemű kritikus, az ideológiai délibábokkal hadakozó publicista, a megbélyegzettség és a kiközösítettség csapdakörülményeit jelenetező drámaszerző, az „óriási íveket befogó”3 esszéíró, a korszakviszonylatokat búvároló Végel László az árral szemben úszás értelmiségi attitűdjeivel rokonszenvez 1958-as feltűnése óta. Azon tollforgatók vélekedéseivel az élen, akik komoly fejtörést okozva késztetik aggodalomra az előre felajánlott kereteknek engedelmeskedő, a kijelölt pályák befutására hajlandó nemzet(iség)i ügyvivőket. Állandó kihívást jelentenek tehát a történelmi, vallási, politikai elvárásokat védelmező szentfazekak, a buzgó hagyománykövetést magukon kívül mindenkin számon kérő képmutatók számára. A provincializmus terpeszkedései, az álintellektuális lamentálások a legkevésbé sem szokták lázba hozni. A társadalmi felelősségérzet sokaknál meglévő hiányától a tárgyilagos önfelmérés et(n)ikai kötelezettségével próbálta mindig távol ▼ 1 BÁNYAI János, A remény felé (Végel László korai munkáiról), in B. J., Író(k), könyv(ek), prózá(k) L-ZS (Könyv és kritika VI.), Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2015, 311. 2 Erről Immanuel WALLERSTEIN, A modern világrendszer mint kapitalista világgazdaság: termelés, értéktöbblet, polarizáció, in I. W., Bevezetés a világrendszer-elméletbe, ford. KOLTAI Mihály Bence, Budapest, L’Harmattan, Eszmélet Alapítvány, 2010, 82. 3 LOSONCZ Alpár, A lázadás „posztmodernizálódása?” (Végel László), in L. A., A hatalom(nélküliség) horizontja (Hommage à Új Symposion), Újvidék, Forum, 2018, 265.
