Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 12. szám - Virág Zoltán: A jugolabirintus Thészeusza (Példák és előképek Végel László naplóírásában)

25

tartani magát. Rendszerbíráló megfontolásaival, a központlogikájú és a marginális élethelyzetek tüzetes vizsgálatával böngészi ama hátulütőket, melyek csekély foganatúvá szelídíthetik, alakoskodásokká, meghunyászkodásokká morzsolhatják a minor vagy a maior pozíciókkal és szituációkkal kapcsolatos (kis)közösségi erőfeszítéseket. Az identitások átfedései és a háttérbe szorítós alulra rangsorolások a korlátok ledöntése, a falak áttörése okán lettek kitüntetetté nála. Azon térnyeréseknek is köszönhetően, amelyekben az etnobiznisz – látható és hallható individuumokként előmerészkedő – kárvallottjai a szervilizmussal mint ontológiai modalitással birokra kelve léphetnek a tettek mezejére. Mivel olyannyira hozzászoktunk „az érzéki tények és a szellemi műveletek szembeállításához, hogy időbe telik, míg átlátjuk, hogy minden észlelést az észrevételek, párhuzamok, besorolások, sejtések és általános nézetek tömkelege tart fogva és bizonyos fokig szabdal fel”,4 nem váratlan, mekkora eltökéltséggel s milyen gyakorisággal veti kétkedő pillantásait a múltjukat utólag kozmetikázó vajdasági mártírok haszonleséseire és az őket bokáztató, a színük előtti csúszásokat-mászásokat busásan javadalmazó anyaországi lélekgondozók üzelmeire az utóbbi három évtizedben. Azt a dekadens nemtörődömséget puhatolja, amellyel egyesek (vannak azért jó páran) hajdani ténykedéseik felidézésekor képtelenek előhívni a hatalomhoz dörgölőzéseik, megszállott rezsimtámogatásaik és elvakult pártimádataik emléknyomait. Eszük ágában sincs, persze, hiszen hipokritaságukat pont az eltemetett múltjuk sötéten homályló verme látja el fűtőanyaggal.

Elemzői és értekezői állhatatosságának hála, a jelenbe csúcsosodó figyelmes reflexióiból kimosódtak a gyarlóságok mentegetései, kirostálódtak a köpönyegforgatások bagatellizálásai. „Végel következetesen az írástechnikai hibriditásra és heterogenitásra törekszik, s mondhatnánk, kötelezően áthágandónak tekinti a »tiszta« irodalmiságot a vallomásos, tényfeltáró, publicisztikai és diszkurzív írástartományoktól elválasztó határokat.”5 Szövegvilágának kidolgozottsága, alakjainak hitelessége, a velük és körülöttük lezajlottak relevanciája, miként a naplóiban felbukkanó elődökkel, nemzedéktársakkal, barátokkal és ellenlábasokkal párbeszédbe bocsátkozásai, ugyanarra a mértékképzésre támaszkodnak: létközegeinket, tetteinket lehetőleg saját magunkkal igazoljuk. Azért ildomos ez, mert a mások igazságához passzított kategóriákba feledkezések és a divatos formulákkal zsonglőrködések félrevezetőek lehetnek, sokkal inkább kedvezve a kényszeres átvételeknek, mint a szempontjainkat megújító felismerések kicsiszolásának. ▼

4 Maurice HALBWACHS, Az emlékek lokalizálása, in M. H., Az emlékezés társadalmi keretei, ford. SIMON Vanda, MARÁDI Krisztina, Budapest, L’Harmattan Kiadó – Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2021, 119. 5 TAKÁCS Ferenc, Kentaur, szabadon, Mozgó Világ, 2019/9, 91.