Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Végel László: Ellenállva és reménykedve (Naplójegyzetek 2005-ből)
22 (Mivé lettünk?) Visszatérni Újvidékre? Bácskába? Igen, mert abba a világba születtem bele, és az a világ úgyis mindig utánam nyúl. Visszatérni, újra és újra: mint a bujdosó. Rejtezkedve élni egy városban és figyelni. Sokáig olyasféle gondolataim voltak, hogy a több mint másfél évtizede tartó közös szenvedés kifinomult együttérzést teremtett a kisebbségi közösségben: Nem állítom, hogy ennek nyoma sincs, bizonyára létezik, csak nem mutatkozik meg a közéletben. A rémület, amelyet átéltünk, gorombasággá fajult. A gorombaság pedig álhősiességgé. Kialakult egy réteg, amely másról sem beszél, mint a saját hősies magyarságmentő munkájáról. A nemzeti érzés túlságosan nagy és nemes dolog, nemesebb, semhogy dicsekedjék vele az ember. Nem lehet jelvényként hordozni. Felülkerekedett a kerti törpék bátorsága, tehát egyszerűen megszűnt a különbség a bátorság és a gyávaság között. Hogy pufogtatják a nagy és patetikus szavakat! Semminek sincs semmi gyakorlati következménye, csak karrierek vannak, posztok, tisztségek, röviden: a hatalom akarása. Olyasféle pitiáner hatalom ez, amely már nem is keres igazolást az eszmében vagy a nagy célokban, csak a személyes érvényesülésben, tehát még az álnokságában is kisstílűség honol. Nem gumibottal fegyelmezi meg az embert, hanem a gúzsba kötött sajtóval. És semmitmondó ígéretekkel. Milyen is lenne az emberarcú kisebbségpolitika, kérdezem magamtól. (Amikor az elefántok szeretkeznek) „A megbeszéléseknek konkrét eredményei is vannak, majdnem az összes kérdésben elfogadható megoldás körvonalazódik, amelyek megvalósítására az elkövetkező egy-két hónapban kerül sor. Nagyon pozitív hozzáállást tapasztaltam a kormányfő részéről, és remélem, hogy az adott ígéretek meg is valósulnak.” Ezt a nyilatkozatot érdemes szóról szóra idézni. Kasza József mondta a Koštunica kormányfővel való találkozó után. Nem lesz többé munkahelyi diszkrimináció, tisztséget kap néhány magyar politikus, a Nemzeti Tanács költségvetése nagyobb lesz, a pártsajtó egy ideig természetesen nem fog írni az atrocitásokról, vagy csak egyszerűen kilengéseknek, incidenseknek nevezi majd őket. Közeleg a szép új világ! Kitalálunk egy új autonómia-tervezetet. Aztán még egyet. Aztán még egy újabbat, ami majdnem a régi, de mégis új. Ki tudja, hány ilyen volt már. Ki emlékszik még a „hárompillérű autonómiára”? A pilléreknek szárnyai voltak, és az angyalokkal elrepdestek a világmindenségbe. A pártújságírók élvezettel ropogtatták a szavakat. Há-rom-pil-lé-rű au-to-nó-mia! Nem egy, hanem há-rom. Az idézett mondatok azért is figyelemre méltóak, mert vagy hét évvel ezelőtt Kasza ugyanilyen szellemben nyilatkozott: „jugoszláv elnök elfogadhatónak tartja a VMSZ követeléseinek többségét, s megbízta munkatársait, hogy további tárgyalásokkal segítsenek megoldást találni a problémákra – közölte Kasza József pártelnök, miután pénteken több mint másfél órát tanácskozott az államfővel. Pontról pontra vizsgálták meg a decemberi találkozón átadott VMSZ-es dokumentumot. Egy éven belül áttekintik, milyen eredmények születtek a vajdasá-
