Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Papp-Sebők Attila: milyen tények; tévedés; és valóban (versek)
12 üveggolyóban a világ kicsinyített mása, és az ottmaradottakra gondolt, hogyan tépték a vállát, haraptak a húsába. már túl volt a lerombolt vidéken, az ártéri terepen, ide sose juthatnak el, itt védve van, szemközt a kövülő víztömeggel. és valóban a tilalomfán lógó gyümölcsök húsa megerjed a nem evilági kezek formálta kert örömmel szorít magához birtokába kíván nem figyelünk rá nem látjuk a rémületet ami legbelül járkál fel-alá itt tizenkét vízköpő szimbolizálja az emberi beszédet áruló almafák ruhátlan figurák a kolostor őrkatonái megrémítik a tisztátalanokat látunk testeket egyforma fejjel és testeket fej nélkül visszavágyunk a neolitikumba cserép- és csontszerszámokat gyűjteni hosszan készülünk a betakarításra észre sem vesszük hogy isten átoson rajtunk hitünk próbatétele észrevehetetlen az árnyékokon átlépünk a felhőket elfújjuk megtanulunk közel lenni az éghez csukott szemünk mögött krisztusi fény sosem lehet elég korai megkeresni a túlvilágra aggatott holtakat átkelni a holdtalan éjszakán az összemosódó arcok láttán kibontani a teremtést kimosni a belső szennyet tiszta vizet köhögni fel ahogy egy vízköpő sem tehet mást.
