Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Füzi Péter: Plakátgyűjtemény (Géczi János: immuPets)
110 példáján mutatja be, hogy már viszonylag korán is vezettek „evidens utak” az intermediális, majd pedig ezektől – ezt már csak az íráshoz hozzáfűzve – a tisztán vizuális alkotásokig. A kötetben található többi írás is erről árulkodik, hiszen ezek már kivétel nélkül a képekről szólnak, bár felvezetésükben szinte bocsánatkérően jegyzik meg, hogy a széles életmű többi szegmenséről nem ejtenek szót. Ezek az írások azonban azon túl, hogy a mellettük közölt képekkel együtt mutatják be a kezdeti próbálkozásoktól – mint például a ma már meglepőnek ható fénymásolat-művészet – a mostani alkotásokig vezető utat, az egyébként sem könnyen befogadható, metaforikusan és szó szerint is rétegzett alkotásokhoz is értelmezési keretet kínálnak, mankóként segítik az olvasót. Míg H. Nagy Péter A »képvers« identitásának kérdése című írása, amely a carmen figuratum című kiállítás apropóján született, még alapvetően a képversek problémájával foglalkozik, addig Áfra János A városi propaganda archeológiája című tanulmánya a plakátdekollázsokat az életmű olyan egységeként tárgyalja, amely saját jogán, nem pedig csak a többi művészeti tevékenység egyfajta melléktermékeként, vagy pedig az alkotó személye miatt tarthat számot érdeklődésre. A kötetben található írások mindegyikének sajátja, hogy elvétve emelnek ki egyes műveket, a közel sem hétköznapi megoldásokat, technikákat és módszereket járják körbe, hosszan elemezve nemcsak a dekollázs művészettörténeti szerepét és kialakulását, hanem Géczi műfajról tett vallomásait is, melyek közül kettőt lényeges kiemelni. Egyrészt az azóta ars poeticává érett kijelentést: „Ha tudok a világról valamit is, azt a dekollázsok révén tudom.”1 Másrészt pedig az egyébként szintén ugyanonnan származó, és hasonlóképpen hangsúlyos idézetet: „Róma nem más, mint több mint kétezer éve dekollázs-város.”2 A dekollázsok címei a legtöbb esetben a plakátok származási helyéből – esetleg a sorszámból, valamint a készítési idejük évszámából épülnek fel. A képek ilyenformán történő megjelölése arra irányítja a figyelmet, hogy a plakátok forrása, valamint a származási idejük legalább annyira, ha nem fontosabb az alkotójuknál is. Láng Eszter is kiemeli Úton, útfélen című írásában, hogy „az adott földrajzi helyre jellemző elemek” felhasználása a plakátdekollázsok általános jellemzője, és ebben a felhasznált betűk is szerepet játszanak, legyen szó akár a concrete kötetben megjelenő görög, vagy az itt megjelenő cirill betűkről, vagy a kötetet végiglapozva néha-néha felbukkanó, félig-meddig olvasható Balaton feliratról. Természetesen vannak kivételek, például a Nátyi Róbert által is taglalt Dantekiállítás anyaga, amely az Isteni színjáték szöveghelyeire játszik rá, annak motívumait igyekszik újragondolni, vagy a Képmutatók sorozat, amely a plakátok arckép▼ 1 Géczi János, Dekollázs, https://litera.hu/irodalom/netnaplo/dekollazs.html Hozzáférés: 2023.09.25. 2 i.h.
