Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Füzi Péter: Plakátgyűjtemény (Géczi János: immuPets)
109 Füzi Péter Plakátgyűjtemény Géczi János: immu Pets Bár az immu Pets vastag kötete kiállításkatalógusnak állítja be önmagát, és ennek a műfajnak a legszebb hagyományait idézi, összességében mégis messze túlmutat azon. A kötet alapvetően Géczi János „képverseit, kollázsait és dekollázsait” felvonultató kiállítás katalógusának készült, a kötet azonban ennél mélyebben foglalkozik tárgyával. Az elsősorban íróként ismert, ám a vizualitásra is hamar rátaláló Géczivel ma már – ahogy azt a könyv végén szereplő bibliográfia is bizonyítja – tekintélyes méretű szakirodalom foglalkozik, a kötetbe emelt szövegek megfelelő arányérzékkel jelölik ki az életmű különböző vetületeinek egymáshoz való viszonyát, valamint ezek szűkebb értelmezési kereteit is. Felsorolni ugyan lehetséges, ám közel sem érdemes mindazokat a területeket, valamint művészeti módokat, melyekkel Géczi eddig foglalkozott, S. Nagy Katalin Géczi János dekollázsairól című írása ugyanakkor ezzel a gyorstalpalóval nyit, bizonyítva, hogy az egyébként igen gazdag katalógus csupán egy töredékét mutatja az életműnek, melynek teljes felméréséhez nemcsak ez a nagy alakú formátum, de nagy eséllyel a bibliográfiában helyet kapott szakirodalmak is kevésnek bizonyulnak. Ugyan a kötet és a kiállítás kapcsán elsőként a műfajiság kérdése merül fel, azaz hogy a három, a kötet alcímébe is beemelt technika(?), műfaj(?), alkotás- vagy látásmód milyen viszonyban áll egymással, még abban az esetben is, ha a kötet második felében található képek nagy része leginkább a második vagy a harmadik kategóriába sorolható. Mindezzel együtt egy rövid átlapozásból is kiviláglik, hogy a plakátalkotásokon a betű – igaz, értelemképző funkciójától részben megfosztva – kiemelt szerepet tölt be, ahogy roncsoltan, tépetten megjelenik. Ennek a felderítésében pedig az olvasónak a kötet első felében közölt tanulmányok nemcsak mankót adnak, hanem határozott kézzel végig is vezetik azon az úton, melyet az alkotó a vizuális és konkrét költészettel történő kísérletezéstől a tisztán vizuális műalkotásokig bejárt. Határozottan gesztusértékkel bír az, hogy a kiválasztott tanulmányok sorát Tandori Dezső írása nyitja meg. Tandori, amellett, hogy a magánkánonját és -mitológiáját körülíró esszéi az irodalmi kánont is jelentősen formálták, a Gécziéhez sokban hasonló úton közlekedett, hiszen a vizualitás, a vizuális alkotás az idő előrehaladtával az ő életművében egyre erősebben mutatta meg magát – ennek belátásához elég csak a már posztumusz megjelent Felplusztulás, leplusztulás kötetét kézbe vennünk. A Géczi-kötetben szereplő Széltorony, hús-vér beton című esszéje azonban ezen is túlmutat, hiszen Tandori az általa recenzeált concrete kötet
